A magyar őstörténet egyik alapproblémája, hogy a feltételezések szerint a  honfoglalók hozták ide a magyar nyelvet, viszont kimutatható, hogy a honfoglalók többsége türk nyelvű volt. Ez az ellentmondás csak úgy oldható fel, hogy a türk dominanciájú honfoglalók magyar nyelvű tömegeket talált itt a Kárpát-medencében. Sokan vizsgálták már, hogy hogyan is lehetséges ez a megoldás, de eddig mindig arra a megállapításra jutott a tudomány, hogy semmi jel sem utal az avar tulélésre, ami alatt azt kell érteni, hogy jelentős avar tömegek nem élték meg a honfoglalást. 

Az avar túlélés kérdésének tudománytörténeti vonatkozásai is vannak. Ugyanis ahhoz a tézishez, hogy a honfoglalók hozzák ide a magyar nyelvet,  hozzátartozik, hogy nem találhattak itt jelentős avar lakosságot. Ezt bizonyítják korabeli források is, melyek avar pusztaságról beszélnek, pl. arab utazó szerint a bolgárok és a morvák közt 10 napi járóföld van, és nem tesz említést arról, hogy a két végpont közt bármi is lenne. Ma már erős kételyek vannak az avar pusztaságról szóló források valós értelméről, kezd kialakulni az az álláspont, hogy szó sincs lakatlan pusztáról, inkább csak "gazdátlan" területről, vagy valami hasonló jelentéstartalomról beszélhetünk. 

A tudomány merev álláspontja volt tehát még a 2000-es évtizedben is, hogy avar túlélés nem volt. Az utolsó hiteles tudósításnak az avarok 822-es említése volt, ekkor vettek részt a frank birodalmi gyűlésen, vagyis 830-tól az avarok kihaltnak tekinthatők. Ezt alátámasztotta a POV (Poveszty) azon mondata is, miszerint kihaltak, mint az avarok. 

Mára már azért rugalmasabbá szelidült a tudományos álláspont. Elfogadják a Conversió avarokra vonatkozó megjegyzését, ami keresztény avarokról tudósít (valószínűleg) jelenidőben, azaz 870-ből. Ez már alig 25 évre van a honfoglalástól. Van itt azonban egy súlyos probléma. Rengeteg avar lelet került elő a múlt században, és ezeket datálni kellett. Igen ám, de akkor úgy tudták, hogy az avarok 830-ban kihaltak, vagyis a legkésőbbi avar leletek datálási időhatára 830 volt.  Most tehát van nekünk tízezres nagyságrendben olyan későavar leletünk, melyből egyet sem datáltak 830 utáni időszakra. Sőt. Ha most kiásnak egy későavar leletet, akkor azt is a korábbi időszak datálása alapján a hozzá rokonítható leletek  keletkezésének a korát is a korábban kiásott leletek korához igazítják (relatív kronológia). Azaz. Ha már van ezer leletünk 830 előttre datálva, akkor a most előkerült néhány hasonló leleteket is 830 előttre datálják a régészeink. Ez pedig ellentmondásokra vezet, ugyanis előkerültek olyan későavar leletek is, amelyek kétségkivűl a honfoglaló leletekkel együtt kerültek földbe, vagyis bizonyosan megérték a honfoglalást (Vörs-Papkert, Szarvas-Kákapuszta, stb.) 

Jelenleg tehát ott tartunk, hogy az avarok nyomokban megérhették a honfoglalást, de tömegesen azonban nem. Kérdés, hogy bizonyítható-e a tömeges avar túlélés, és ha igen, akkor hol van a régészeti nyoma, ugyanis sokan keresték már az avar és a honfoglaló kultúra összeolvadásának a nyomát, de ilyet eddig nem sikerült kimutatni. 

Az avar túlélés kérdésének rejtélye még tovább bonyolódik, ugyanis sikerült az nyomát megtalálni már a "90-es években, mikor Szathmáry kraniológai (antropológiai) vizsgálatai ellentmondáésos helyzetet mutattak ki a Tiszántúlon. Ő a vizsgált anyagot három kategóriára osztotta. A 8-9. szd-i leletek későavar besorolásúak, a 10. szd-i leletek honfoglaláskoriak, a 11 szd-i leletek pedig Árpád koriak.  Szathmáry arra a megdöbbentő eredményre  jutott, hogy a 11. szd-i leletek rokoníthatók a 8-9. szd-i későavar leletekkel, de nem rokoníthatók a 10. szd-i honfoglaló leletekkel. Vagyis a Tiszántúlon a Körösöktól északra mintha a későavarok a 10. szd-ra kihaltak volna, azonban a 11. szd-ra előkerültek, méghozzá nagyobb számban, mint a honfoglalók. Mende Balázs a saját vizsgálataival kiegészítve még nyomatékosította is ezt a megfigyelést azzal, hogy vizsgált terület a 11, szd.i népessége olyan, mintha honfoglalók nem is lettek volna. Vagyis az Árpád-kor népességének a zöme nem is honfoglaló, hanem későavar eredetű. Ezek a vizsgálatok még csak egy viszonylag kis területre vonatkoznak, és egy vitatható módszerrel kerültek értékelésre, ennek ellenére komolyan kell venni, mert tudományos alapja van a megállapításoknak. Ezek a megállapítások ellenőrízhetők is, hiszen az időközben kifejlődött, és  már beindult genetikai vizsgálatok már egyértelmű eredménnyel kecsegtetnek. 

A honfoglalást tömegesen túlélő későavarok kérdése a mai tudomány talán legfontosabb kérdése, melynek a megválaszolása a fentiek szerint jelenleg (2021 ősze) döntetlenre áll. Vajon valóban így van ez? Vagy máris tudható a kérdésre adott válasz? 

A Szathmáry áétal feltárt ellentmondás, miszerint a későavarok a 10. szd-ra kihaltak, a 11 szd-ra pedig "feltámadtak" igen egyszerűen megválaszolható. A vizsgálati anyagot ő már készen kapta. Ha későavar volt a lelet, akkor a besorolása ab ovo 8-9. századi. Amennyiben viszont tömeges avar túlélésről beszélünk, akkor a későavar leletek egy része akár 10, szd-i is lehet. Sőt. Kellett, hogy 10. szd-i későavarok is legyenek, ha már a 11. szd-ban is ott éltek. Ezt Szathmáry és Mende megpróbálták különféle módon magyarázni, de messze nem elégséges, kielégítő eredménnyel. Azt, hogy az avar leletek egy részét tévesen datálták a 10. szd  helyett a 8-9. szd-ra, fel sem merték tételezni. A kérdés tehát az, hogy van-e valami tudományosan igazolható lehetőség arra, hogy  az avarok tömegesen túlélték a honfoglalást, miközben értékelhető régészeti nyomukat nem találják. 

Már említettem, hogy a régészet datálási módszere azon a téves megállapításon alapult, hogy az avarok 830-ra kihaltak. Ma a régészek már 850-860 körülre datálják az utolsó avarok leleteit...érdekes következtetés alapján. Szőke Miklós Béla szerint ugyanis a nyugat-magyarországi és a kelet-ausztriai későavar leletek köthetők a karoling korhoz, tehát a koruk a karoling kor előttiek, ám belecsúsznak időben a karoling-korba. Ez alapján levonja a következtetést is, azaz  ezek a későavar leletek (fejlettségük okán) a legkésőbbi avar leletek a Dunától keletre is, így aztán 850-től nincs nyoma az avaroknak az egész Kárpát-medencében. Ez a következtetés abból indul ki, hogy a karoling-kort nem követhetik későavar leletek. Csakhogy Vörs-Papkert temetőben követik. Ott a honfoglaló sírokkal együtt, rendben fordulnak elő vegyesen honfoglaló és későavar sírok. Vagyis ezek a későavarok bizony a karoling kor utániak. És ha Vörsön a legkésőbbi avar kultúra jegyei vannak jelen, akkor a Dunától keletre előforduló hasonló típusú leletek is a honfoglalás utáni időszakra keltezendők. Vörs tehát épp arra példa, hogy volt avar túlélés nem csak Vörsön, de a Dunától keletre is.  A vörsi típusú későavar leletenyag viszont  szerte a Kárpát-medencében előfordul, és igazolja az avarok tömeges túlélését.

Van-e még valami kézzel fogható régészeti bizonyítéka az avar túlélésnek?  Igen, van. A késői honfoglalás kor jellemzője a szállási temetők megszűnése, esetenként átalakulása a 970-től (legfeljebb 950-től) induló soros temetőkbe. A soros-temetők vezérlelete az s-végű hajkarika, mely általánosan előforduló, a szegényebb köznépi rétegehez köthető ékszer. Csak épp van egy kis probléma ezzel az ékszerrel. Ugyanis több tucatnyi későavar lelőhelyen is előfordul. Ezt a tudomány azzal magyarázza, hogy az s-végű hajkarika az avar kor "találámnya", de aztán feledésbe merült, majd a késői honfoglalás korban újra divatba jött.

Mi ezzel a gond?  Egyrészt vannak más ékszertípusok amelyekkel ugyanez a jelenség fordult elő (négyzetes keresztmetszetű karperec, dinnyemag alakú függők). Azért ez már figyelemre méltó. Van még egy probléma az s-végű hajkarikávaé. Más környező népeknél, konkrétan a szlávoknál is előfordul, sőt, a szláv kutatás szerint náluk alakult ki ez a típus a 9. szd utolsó negyedében, tőlük került a honfoglalókhoz úgy 70 évvel később. Igen ám, csakhogy a magyar álláspont szerint a későavarok a 9. szd közepén kihaltak, tehát nem volt alkalmuk átvenni a szlávoktól ezt a 9. szd végén kialakult ékszertípust. 

Ha elfogadjuk az s-végű hajkarika 9. szd végi szláv eredetét, akkor vizsgálni kell, hogy hogyan került a későavarokhoz, és miért is nem került a korai honfoglalókhoz. Bonyolult kérdés, de van rá egy magyarázat, ami beleillik a túlélő későavarokkal kapcsolatos egyéb probléma megoldásába . Ez az "egyéb" probléma sem kis dolog. Ugyanis nincs régészeti nyoma a későavarok asszimilálódásának a honfoglaló kultúrába. Ebből a kutatók zöme azt a következtetést vonja le, hogy ez bizonyítja, hogy nem volt avar túlélés. 

Lássuk akkor, hogy mi is történhetett valójában. Mint már volt szó róla, a későavarok megérték a honfoglalást, méghozzá szerte a Kárpát-medencében, amit a vörsi típusú leletanyag bizonyít. Így semmi akadálya annak, hogy a 9.szd végén átvegyék a szlávoktól az s-végű hajkarikát. Mi történt a honfoglalás idején? A honfoglalók betelepültek....az avarok által szabadon hagyott területekre, de nem keveredtek az avarokkal, és a jellegzetes szállási temetőkben temetkeztek a számukra hagyományos etelközi leletekkel. A kalandozások lezárultával megszűnt a honfoglaló köznép kiváltságos jellege, ők is elszegényedtek, mint az avarok a 9. szd-ban, és ekkor, csak ekkor kezdődött meg a honfoglalók és a későavarok összeolvadása, immár nem a hagyományos honfoglaló kultúrába való beolvadással, hanem az újonnan kialakuló soros temetővel jellemezhető kultúrába, mely átvett egy csomó jellegzetességet a honfoglalóktól, de az s-végű hajkarikát (és társait) a későavaroktól. 

Tisztázandó még, hogy a későavarokkal mi is történt. Ők a 9. szd-ban elszegényedtek, ahogy azt Szenthe Gergely és mások is megállapították, majd a honfoglalókat befogadták, akik védelmet nyújtottak nekik, majd a honfoglalók elszegényedését követően összeolvadtak egységes kultúrába, ami aztán átment a 11. szd első felében a keresztény kultúrába. A későavar kultúra tehát nem a 9. szd közepén, hanem épp egy évszázaddal később szűnt meg, és a későavar régészeti kultúra időbeosztását ennek megfelelően kell átdolgozni.  

Az előző részben elsősorban a kazár-magyar kapcsolattal foglalkoztam a DAI-ban foglaltak tükrében, viszont kimaradt néhány fontos részlet, amiről a DAI-ban szó van, ezeket elemzem a következőkben. 

1., Besenyő háborúk: nyilvánvaló, hogy nem csak egy besenyő - magyar háború volt, mint ahogy azt a DAI állítja. Már csak azért sem, mert maga a DAI is két háborúról ír. Egyszer a besenyő-magyar háborúról, másodszor pedig egy kangar-türk háborúról. Mi volt tehát a valós helyzet. Hány háborút vívtak a besenyők a magyarokkal, és mikor is voltak ezek a háborúk. Ismerve a cikk első részében tárgyaltakat, viszonylag egyszerű helyzet rajzolódik ki. Az utolsó háború adott, a bolgárokkal, majd a besenyőkkel és bolgárokkal vívott háború, mely Etelközből való kiköltözéssel,járt, az ismert időpontban 896-900 között. Ezt megelőzte az a háború, melynek következtében a magyarok Etelközbe költöztek a kavarokkal együtt. Ennek is adott az időpontja, 860. A DAI így ír erről az eseményről:" Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege  vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászafalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik."  Etelközbe és Perzsia vidékére költözni Csak a Donyec vidékről lehet. Azt is úgy, hogy a Don torkolatvidéke magyar kézben volt, sőt, onnan délre a Kaukázusig is az Azovi-tenger keleti partvidéke is a magyar törzsszövetség kezén volt. Ennek a területnek a lakói nem tudtak máshová menekülni, miután a honfoglalók Etelközbe vonulásával elveszett a Don-torkolat vidéke. 

Volt még egy háború, az első, amikor az úzok és kazárok által megvert besenyők az egyik magyarelőd népet kiszorították a helyéről. Ennek régészeti nyomai vannak. A honfoglalók anyagi kulturájával rokonítható kusnarenkovói kultúra népe szóródott szét és egyik águk a szubotnyici horizontban mutatható ki. Ez a horizont viszont legkorábban 830-ra datálható, Máris van tehát egy régészeti korszakmeghatározás, ami kapcsolódik az első besenyő-magyar háborúhoz. Kérdés, hogy történt-e valami ismert esemény abból a korszakból, és van-e ennek az eseménynek kapcsolata a besenyőkkel. Igen, van ilyen esemény, ami ujgur némozgás néven ismert a sztyeppét tanulmányozó történészek körében. Ez a népmozgás belső-Ázsiából indult ki, és minden útba eső népet nyugatra szorított. Az ujgurok a kimekeket szorították ki, a kimekek az úzokat, az úzok pedig a besenyőket. A besenyőktől nyugatra a kazárok éltek, és a besenyők be is próbálkoztak náluk, de visszaverték őket. Így kellett a besenyőknek a népek fő útvonalából kitérni. Tőlük északra a Bjelaja-völgyben élt kusnarenkovó népe, akiket még a vereséget szenvedett besenyők is ki tudtak szorítani a hazájukból Ez a nép szóródott a karajakupovói-kultúra, a lomovatovói kultúra és a szubotnyici horizont területére. Az ujgur népmozgás időpontját viszont ismerjük, ez 839 -840-ban történt. Így tehát mindhárom besenyő támadás időpontja ismert, sorrendben 840-ben a Bjelaja-völgyből a Dnyeperhez vonultak a magyarelődök (Anonymus szerint az erdőövön át!), majd innen 860-ban Etelközbe már mint magyarok, majd Etelközből 896-900 között a Kárpát-medencébe vonultak át a magyarok. 

2., Levedi élete. A magyar törzsszövetség alapításának az időpontja 855-857 (lásd a cikk első részét). Levedi a a felajánlott fejedelmi méltóságot nem fogadta el, öreg korára hivatkozva: "nincs elég erőm". Nem volt ez mindig így. Ezt bizonyítja egy másik idézet a DAI-ból (38.§) "Kazária fejedelme a kagán , vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül  a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy hire és nemzetsége fénye miatt , hogy tőle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy ez a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket." Az idézett eseménysor arra utal, hogy valamikor Levedi még nőtlen, azaz fiatal volt, de már akkor fontos szövetségest látott benne a kazár kagán (az igazi). Mikor történhetett ez a nősüléssel megpecsételt szövetségkötés Levedi és a kazárok között? Amennyiben Levedi 855-ben már öreg volt és gyenge, akkor akár 50-60 évvel azelőtt is lehetett házasuló korban, valamikor a 8-9. század fordulóján. Régészeti adatokból tudjuk, hogy a szavarok benyomulása a Don-Dnyeper térségbe 800 körül történhetett. Pont abban az időben , amikor Levedi házasuló korban volt, és a "Chidmasz folyó melyet Chingilusznak is neveznek" térségében élt, azaz a Bug folyó vidékén az Ingulus mellett. Ekkoriban még szó sem volt törzsszövetségről, Levedi pedig a frissen érkezett hódítók hátában lakott, ott, ahol az onogurok népe élt. Levedi tehát egy onogur fejedelem volt, akit a kazárok szövetségesül szerezték meg azért, hogy harapófogóba szorítsák a Don-Dnyeper térségbe frissen érkező szavarokat, akik az alánokkal és bolgárokkal szoros kötődésben voltak. A szövetséget Levedi és a kazárok között házassággal pecsételték meg, és a szövetség a házasság fennállása idejére volt érvényes. Igen ám, de a kazár hercegnő fiatalon meghalt. Ez akkoriban a nőkkel legtöbbször szülés közben esett meg. Így tehát az alig egy éves szövetség a kazár hercegnő halála miatt megszűnt. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a gyermek túlélte-e a szülést. Ugyanis akkoriban csak a fiúgyerek számított gyereknek, a lányok nem. Így tehát az is lehetséges, hogy a megözvegyült Levedinek mégis csak volt gyereke, egy leánygyermek. 

Levedi aztán a kazár szövetség megszűnését követően egyre inkább a környékbeli törzsekkel került szoros kapcsolatba, majd idős korára a legtekinélyesebb lett az összes törzsfő között. 

Érdekes összefüggés Levedi házasságkötésével az első kazár védelmi erőd (Sarkel jobb parti erőd) megépítése a 810-es évek elején.  Vagyis ekkorra már felbomlott a kazárok Levedivel való szövetsége. 

3., A szavarok nyelve: 

A DAI-ban a magyarok nyelvére két megjegyzés található: Az első: a kavarok "....elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén (Etelközben) összebarátkoztak egymással ......Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is."  A másik: "a türköknek amaz előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó, előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek."

A kazárok minden bizonnyal türk nyelven beszéltek. A türkök és a kazárok az első idézet szerint könnyen megtanulták és használják egymás nyelvét. Ez máris kizárja azt, hogy a szavarok magyarul beszéltek volna, és valószínűsíti, hogy valamilyen türk nyelven beszéltek. Az is erősíti ezt a feltevést, miszerint a DAI eredeti szövegében nem nyelvet (idióma), hanem dialektust (nyelvjárást) ír a császár. Vagyis a kavarok és a szavarok egy nyelv két nyelvjárását beszélték. 

Lehet-e valamit tudni a szavarok nyelvjárásáról? A meglepő válasz az, hogy igen. Ugyanis a szavarok nyelve fennmaradt. A  volgai bolgárok a honfoglalóktól leszakadt magyarok, mint ahogy a cikk első részében a 2,, pontban már szerepel (a magyarok első határa a bolgárokhoz tartozó székelyek és a besenyők közt húzódik, vagyis a volgai bolgárok is a magyar törzsszövetséghez tartoztak).  A volgai bolgárok egyik népe a suwar, azaz szavarok voltak. A suwar nép neve viszont csuvassá torzult, és mind a mai napig megvannak. A magyar nyelvben pedig épp a csuvasos hatás (r-török) a leginkább jellemző. 

A második idézetből pedig egyértelmű, hogy a Kárpát-medencében élő honfoglaló magyarok még 950-ben  is a szavarok türk nyelvét beszélték. 

4., A magyar föld leírása: 

"....ahol Turkia kezdődik, Trajánusz császár hídja , azután még háromnapi útra ettől a hídtól Belgrád, amelyben szent Nagy Konstantin császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál  van az úgynevezett Szirmium, Belgrádtól kétnapi útra, és azokon túl a kereszteletlen Nagy Morávia melyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvatopluk uralkodott.  Ezek az Isztrosz folyó menti emlékek és elnevezések, ami pedig ezektől felfelé esik, ahol Turkia egész szállásterülete van, azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Temes, második folyó a Tútisz, harmadik folyó a Maros, negyedik folyó a Körös, és ismét egy másik folyó a Tisza. A türkök közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, dél felé  pedig a horvátok."

Érdekes térbeli és időbeli ellentmondások tarkítják az idézetet, nehéz belőle valami releváns információt kihámozni. A császár szerint Turkia egész szállásterülete a Tisza és a tőle keletre eső folyók körzetében terül el a jelenben, azaz 950 körül. Ezzel szemben bizonyosság, hogy az emlitett időben az egész Kárpát-medence a honfoglalók fennhatósága alá tartozott. Így aztán a kérdés leegyszerűsödik arra, hogy valamilyen más időpontban volt-e olyan helyzet, hogy a magyarok szállásterülete a leírtakkal megegyezett. Fura módon volt ilyen helyzet, csak épp akkor itt nem éltek magyarok? Akkor kik éltek a leírt területen? A válasz: a későavarok a 9. szd első felében.  Rájuk illik tehát a császár leírása a....magyarokról. Nézzük részletesebben: az Avar Birodalmat  795-ben megsemmisítették a frankok, és a mai Dunántúlt a saját birodalmukhoz csatolták. A Dunától keletre eső részt 804-ben Krum bolgár uralkodó csatolta a saját országához. ámde ennek semmiféle régészeti nyoma sincs kivéve a Maros középső folyásának egy rövid szakaszát. Miért is nincsenek bolgár nyomok az Alföldön? Volt egy bolgár-frank háború 827-29-ben, mely azzal végződött, hogy a Szerémséget Bulgáriához csatolták, tehát bolgár győzelemről beszélhetünk. Talán mégsem volt olyan fényes ez a győzelem, hanem jelentős bolgár veszteségeket is el kellett könyvelni. Ezt igazolja, hogy a bolgár-frank háborút követően mindössze 4 évvel Pribina elmenekül Mojomír fejedelem udvarából a Dunántúlra, a frankok területére. Mojomir fejedelemsége pedig a mai Vajdaság területére esett. Vagyis megszakadt az összeköttetés a magyar Alföld és Bulágria között. Az Alföld tehát felszabadítható volt, és ki is űzték a bolgárokat. Ezért nincs nyomuk az Alföldön. A későavarok pedig berendezkedtek az Alföldön úgy, hogy a frankok felé a Duna-Tisza közét gyepűvé alakították, és a Tisza bal partján éltek. A DAI-ban rögzített  állapot tehát 830 és 896 közt állt fenn. Ebből viszont az következik, hogy a későavarok a magyar törzsszövetség részét képezhették a kezdetektől fogva.. 

Bíborbanszületett Konstantin görög császár i.sz. 950 körül írt egy könyvet a fiának, melyben leírja a császárság érdekkörébe tartozó népekről a tudnivalókat. A könyv legrégebbi fennmaradt példánya 1100 körüli, így aztán felvetették a hamisítás lehetőségét, de az alaposabb vizsgálatok szerint a könyv eredeti, és főleg görög követjelentéseken alapul. 

A magyarok honfoglalás előtti történetével foglalkozik a könyv két  fejezete, és egy harmadik említi a magyarokhoz csatlakozó kavarok történetét (38.-40. §). Ez a legfontosabb korabeli írott forrás, ami a honfoglalás előtti időkről tudósít. Maga a mű néhány hibával terhelt, épp ezért igen nehéz kibogozni belőle a valós történeti folyamatokat, főleg az időrendet, mert azt 100 év távlatából már nem igazán ismerte a szerző. Egy ilyen megtévesztő példa a besenyő háborúkról szóló leírás. Eszerint 50, ill 55 évvel a mű megírása előtt volt az úz-besenyő háború, melynek következtében a Kárpát-medencébe szorult a magyar törzsszövetség. Erre alapozva a tudomány ma is azt vallja, hogy a 893-as arab-kalmük háború mozdította ki a besenyőket, és 895-896-ban értek el Etelközbe. Ezzel szemben "ezelőtt" 50-55 évvel nem a besenyőkkel, hanem a bolgárokkal háborúzott a magyarság.  

Szükség van tehát minden egyéb adat, forrás felhasználásával összerakni a magyarság 9. szd-i történetét, majd ezekkel összevetve kell értékelni a DAI-ban leírtakat. 

Nézzük tehát először azt, hogy mit is tudunk más forrásokból. Dzsajháni arab író (ill. másolói) egy fejezetben foglalkoznak a magyarokkal. Néhány kulcsmondatot kiemelek Ibn Ruszta 910 k. keletkezett írásából, melynek alapja Dzsajháni elveszett műve. 

1., A magyarokkal foglalkozó fejezet címe egyben a népnevünk első írásos emléke Betűzve: M.DZS.GH.R (magyarok). 

2., Őstörténetünk talán legrejtélyesebb mondata: "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó sz.k.l-ek (székelyek?) országa között van a magyarok határai közül az első (szélső)".  Az én fordításomban ez a mondat mai magyar nyelven így hangzik: A magyarok régi határa a volgai-bolgárok közé tartozó székelyek és a "török"  besenyők közt húzódott.  Azaz: a székelyek a volgai bolgárok közé tartoztak, a volgai-bolgárok  viszont a magyarok közé tartoztak. Így a székely-besenyő határ egyben a magyar-besenyő határ is volt. 

3., Egy újabb mondat, amivel az őstörténetünk kutatói nem tudnak mit kezdeni: "A magyarok pedig a türkök egyik fajtája." 

4., "Főnökük 20 000 lovassal vonul ki." Ezt egyesek a magyar haderőnek tartják, mások sokallják. 

5., Főnökük neve K.nde (Künde, vagy Kende) Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak (Gyula) hívják". 

6., "Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen."  Ezeket a sáncokat, azaz erődöket a múlt században a régészek megtalálták, vagyis Ibn Ruszta ebben a mondatban bizonyítottan igazat ír. A legfontosabb erődről a DAI is szól, ugyanis az erődöt görög felügyelettel és stílusban építették. A neve: Sarkel. 

Térjünk vissza  DAI magyarokra vonatkozó leírására. Szembetűnő, hogy a DAI nem magyarokról, hanem türkökről ír, miközben egyértelműen beazonosítható a leírásból, hogy a magyarokra vonatkozik. Ennek a magyarázatával nem foglalkozik a jelen kor tudománya. 

Rögtön a 38.§  első mondata elemzésre szorul. "A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet..."  Itt is előfordul a "régen" kifejezés, mint ahogy már a fentebbi 6., pontban is megtalálható. Ez azt jelzi, hogy volt egy idővonal, egy esemény, amihez viszonyítva régebben történtek azok az események, amiket ezzel az időhatározóval jeleznek az írók. A "szerzett magának" összetétel pedig azt sugallja, hogy nem valami békés vonulás volt a kazárok szomszédságába költözés, hanem egy területszerő akció. 

Ezt a megszerzett területet a császár Levédiának nevezi Levedi törzsfőnökről, aki primus inter pares, azaz legtekintélyesebb az egyenlők között. ".....Levédiában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingulusznak is neveznek."  Nem nehéz azonosítani az Ingulus folyóval, a Bug egyik mellékfolyójával. Újabban gyanúsítanak  ezzel a névvel egy folyót a Volgán túl is olyanok, akik oda képzelik Levédiát. Az viszont feltűnő, hogy az Ingulus Etelköz területén (Dnyeper és Dnyeszter között) található, vagyis eszerint Etelköz területe is régebben Levédiához tartozott. 

A következő mondat a DAI egyik legfontosabb megállapítása. " De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartű ászfalűnak nevezték."  Megint egy idősíkon túlra mutat az "abban az időben" kifejezés, és arra, hogy a türköket régebben sem magyarnak sem türknek, hanem szavarnak nevezték. Ez bizony magyarázatra szorul, ugyanis a DAI ezzel az idézettel azt mondja, hogy a magyar népnév nem létezett abban az időben, amikor a magyarok a kazárokhoz közel éltek. Létezett viszont a megyer törzs, melyből a népnevünk ered. 

A következő mondat nem kevésbé jelentős megállapítást tartalmaz: " A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt"  A császár itt azt állítja, hogy a magyarok régebben hét független törzsből álltak. Fejedelem nem volt a törzsfők fölött, vagyis a törzsek függetlensége teljes értékű volt. Egyben ebből a mondatból már kiviláglik az az idősík, amit a "régebben" kifejezés elválaszt az újabb történésektől. Ez pedig a törzsszövetség megalakulása, amikor is (saját) fejedelem kerül a törzsfőnökök fölé.  Ezt az időpontot viszont már meghatározták a történészek úgy, hogy a 9. szd közepére teszik. Eszerint a 850-es évekig nem létezett magyar nép, csak hét független törzs - köztük a megyer - és a törzsek népét szavarnak nevezték. Van itt egy probléma. Sarkel erődöt a 830-as évtizedben építették, vagyis akkor, amikor a magyarok még nem is léteztek. Dzsajháni mégis azt írja, hogy a magyarok és más népek ellen épültek a "sáncok". Magyarok ugyan tényleg nem léteztek, viszont a magyarok elődei már léteztek és épp ott, ahol Sarkel épült, azaz a kazárokhoz közel, a kazárok szomszédságában. Viszont. Amikor Dzsajáni írt (870 körül) már léteztek a magyarok. Már csak az a kérdés, hogy kik voltak a "más népek". Ők azok a magyarelőd népek, melyek nem voltak szavarok, de épp úgy a magyar törzsszövetség tagjai lettek, mint a szavarok.

"Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, és minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal."  Súlyos ellentmondásra világít rá ez a mondat. Egyszer erődöt építenek a magyarok ellen, másszor meg együtt harcoltak....három évig. A kutatás eddig figyelmen kívül hagyta Dzsajháni megjegyzését, és sokan a három év helyett háromszáz évet olvastak ki a szövegből. Mára ez a háromszáz év kiesett a lehetőségek közül már csak azért is, mert még a kazárok sem laktak 300 éven át a térségben 850-ig, nem hogy a szavarok. Ha a három év együttélésnél maradunk, akkor viszont a kazárok minden háborúja nem sok lehetett, konkrátan egy, ami három éven át tartott.  Milyen háború lehetett az, ami három évig tartott? Egyáltalán tudunk-e a kazároknak valamilyen háborújáról, ami a 9. szd. közepén zajlott? Igen, van egy arab forrás 860-ból, ami szerint a "kazár bég legyőzte az ellent". Ezek szerint lehetséges, hogy volt egy háború 857-860 között, amikor a kazárok leverték az ellent. Pontosabban nem a kazárok, hanem a kazár bég győzött. És erre fel kell figyelni, hisz ugyan a kazár bég volt a második méltóság a Kazár Birodalomban, de azért a kagán képviselte a kazár népet, vagyis neki kellett volna győzni a háborúban. Már ha egy másik nép ellen harcoltak. De mi van akkor, ha az "ellen" nem egy másik nép volt, hanem a saját népe (azaz a kazárok) közül került ki?   

Itt most kihagyok egy részt a DAI szövegéből, majd visszatérek hozzá, de most a 9. szd közepén történtek rekonstrukcióját kell folytatni. "Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék hozzá első vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta őt magához. A kagán azt mondta neki, hogy: "Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású értelmes és vitéz vagy, és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." Itt a kulcs mondatrész: "engedelmeskedj a mi...parancsunknak." Ez a mondarész megmozgatta a hazai és külföldi kutatók fantáziáját, és erre a pár szóra építették fel a magyarok 9. szd-i történetet. Eszerint a magyarok a kazárok alattvalói lettek, akiket ide-oda telepítgettek határőrvédelemre, majd valahogy függetlenítették magukat a magyarok, és ide jöttek hont foglalni. Ugyanis Levedi azt válaszolta a kagánnak, hogy "...nincs elég erőm ehhez a tisztséghez....azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád, ezek közül akár az az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésetekre áll." Sőt. A kagán "...embereit vele adván a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem ....így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt..."  Ez meg hogyan történhetett? Hisz a kazárok ellenségei voltak a türkök. A kazár kagán a saját ellenségeit erősítette volna meg a fejedelemség megalapításával? Lehetetlen, hogy egy kagán ilyet csináljon.

A megoldáshoz ismerni kell a kazár hierarchia csúcsának a felépítését. Ibn Fadlán írja: "A kazárok királyát kagánnak nevezik......Őt magát Nagy Kagánnak, helyettesét pedig Kagán-behnek hívják.....Utána egy másik ember következik mlétóságban, akit K.n.d.r- (Valószínűleg Kündü)kagánnak neveznek" Itt emlékezni kell arra, hogy a Kündü már egyszer előfordult. Ibn Ruszta szerint: " Főnökük neve K.nde (Künde, vagy Kende). A magyarok főnökének a neve egyezik a kazárok harmadik méltóságának a nevével. Ezt már sok kutató észrevette, és meg is magyarázta azzal, hogy a kazárok a csatlós népek élére az egyik kazár méltóságot nevezték ki. Csakhogy az Etelközbe távozó magyarokhoz a kazárok ellen lázadó kavar-kazárok is csatlakoztak. Vagyis Ibn Ruszta (ill. Dzsaháni) idején nem a kazárok, hanem az ellenségük, a kavarok voltak a magyarokkal. A Kündü tehát a kavarokkal csatlakozott a magyarokhoz, különben mint kazár nem maradhatott volna a lázadókkal (kavarokkal). A Kündüben tehát a kavarok vezérét tisztelhetjük, nem a kazárok képviselőjét. A császár a DAI-ban tehát csak egy kicsit tévedett. Nem a kazár kagán, hanem a kazár kündükagán hívatta magához Levedit. Levedi a kündükagánnak ajánlotta fel, hogy Árpád majd engedelmeskedik neki......a kazár belháborúban!!! És tényleg ez is történt a kazár belháborúban, ami a DAI szerint három évig tartott, és a kazár bég győzelmével végződött. Ám a kündükagán emberei - nyilván a lázadás kitörése előtt - megalapították kazár szokás szerint a magyar törzsszövetséget úgy, ahogy a DAI erről tudósít.  Maga a kazár belháború tehát a kazár bég és a kündükagán között folyt. A  megüresedett kagáni trónért. harcolhattak. 

A kavarok lázadása a magyar segítség ellenére elbukott. A magyarok Etelközbe húzódtak vissza - mint már írtam, Etelköz Levédia nyugati része volt - de nem mentek egyedül. Mit is ír erről a császár? Az első idézet: "Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik." Az idézetből egyértelmű, hogy Etelközbe egy besenyő támadás miatt vonultak vissza a honfoglaló magyarok, miután északon és délen jelentős csoportok szakadtak le tőlük. Abban viszont tudományos konszenzus van, hogy Etelközben 40-60 évet éltek a magyarok. A magyarokat tehát a 9. szd közepén egy besenyő támadás érte. Ez az időpont azonban már foglalt a kazár belháború számára. Okkal adódik a következtetés, hogy a kazár belháború záró momentumát jelentette a kangar-türk háború. Ezt a feltételezést erősíti a második idézet is, mely a kavarokról szól: "úgy történt hogy valami pártütés támadt ....a kormányzat ellen, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kavaroknak nevezték el őket."  A kavarok értelemszerűen csakis a kazár belháború végén menekülhettek Etelközbe....a magyarokkal együtt. Így válik egyértelművé, hogy a magyar törzsszövetség a kazár belháborút közvetlenül megelőzően alakult meg kazár (kavar) szervezésben, majd a belháború elvesztése után mindketten Etelközben telepedtek le. Azaz mindkét szervezet megtartva az önállóságát, együtt éltek a két szervezet két fejedelme alatt, melyből a kavarok fejedelme (Kündü) volt a tekintélyesebb, de a magyarok fejedelme volt a hatalmasabb, uigyanis a kavaroknak csak három törzsük tudott Etelközbe menekülni, azok is akkora veszteséget szenvedtek, hogy egy törzsbe szervezték őket.  A DAI-ban ezt találjuk erről: "Egy fejedelem van köztük, azaz a kavarok három törzsében, aki máig is megvan.".  És még egy megjegyzés a kavar-magyar viszonyról a törzsek felsorolása: "Első a kavaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjánl, hatodik a Jeneh, hetedik a Keri, nyolcadik a Keszi. És így egymással összeolvadván, a kavarok a türkökkel a besenyők (mostani, azaz 950-ben általuk lakott)  földjére telepedtek le."

Összefoglalás: 

A DAI igen pontos leírást ad a magyar nép megalakulásáról, a magyarelődök 9. századi történetéről ha egyetlen banális tévedését korrigáljuk, azaz nem a kazár kagán, hanem a kazár kündükagán segítségével történt a magyar törzsszövetség megszervezése, melynek időpontja a három évig tartó kazár belháborút közvetlenül előzte meg. Mivel a háború 860-ban ért véget, így a magyar törzsszövetség megalakulása legkorábban 855-ben, legkésőbb 857-ben történt. 

A szavar(magyarelőd) - kazár kapcsolat az általános vélekedéssel ellentétben nem alá-fölé rendelt kapcsolat volt, hanem épp fordítva, ellenséges volt, melynek során épp a kazárok voltak kénytelenek erődsorral  védekezni, azaz a magyarelődök voltak fölényben a kazárokkal szemben. A kazár belháborút követően viszont megszűnt a magyar-kazár érintkezés, mivel a magyarok a kazárok közvetlen szomszédságából (Don/Donyec-vidék) a Dnyeper mögé vonultak vissza, viszont megmaradt a kavar magyar szövetség, mely szövetségben mindkét nép megtartotta az önállóságát egészen a honfoglalásig. 

Felmerül a kérdés, hogy ha a 9. század első felében nem voltak magyarok, akkor kik voltak a magyarelődök, akik a hét törzset alkották. Tekintettel arra, hogy ez nem témája ennek az írásnak, így csak röviden: mindazon népek, melyek a 9. század első felében a kazároktól nyugatra eső sztyeppén éltek. A 10. század közepén ott ugyanis mindenhol a besenyők éltek, akik a 9. század első felében még a Volgán túl laktak. Ismerjük-e ezeket a népeket? Igen, egyrészt a szaltovói kultúra népei, akiket a régészek a bolgár és alán  néppel azonosítanak, a DAI-ban pedig szavarokat nevez meg közülük. Ezen kívül van szubotnyici népe, akik az Uraltól (Bjelaja-völgy) jöttek 840-ben (lásd a cikk második részét). Végül ezen a tájékon éltek Nagy Alfréd tudósítása szerint a Dnyeszter vidéken a hungerrek, azaz onogurok, akik Kuvrat onogur-bolgár birodalmának maradványai voltak. Itt kell megjegyezni, hogy minden bizonnyal a Kárpátokon belül is onogurok éltek (későavarok), ahogy ez a Bajor geográfus leírásából is következik. A magyarságot alkotó népek közt tehát egyértelműen a türk nyelvű és kultúrájú népek alkották a domináns részt. Így már teljesen érthető, hogy a görögök (köztük a DAI)  és arabok türknek látták az etelközi magyarokat. 

i.e. 500 – 1000 magyar nyelv kialakulása a nyelvészek szerint
i.e. 400 - i.u 400 szargatkai kultúra
i.e. 500 ugor-szaka összeolvadás kezdete (székelyek)
i.u. 380 k. szargatkai szóródás (főleg a pontuszi ligetes pusztára)
i.u. 463 onogur-székely összeolvadás kezdete (ungrik)
i.u. 600 k. - i.u 840 kusnarenkovói kultúra
i.u. 635 k. avar belháború
i.u. 671 onogur-bolgár szóródás
i.u. 737 szavar szóródás
i.u. 795 avar belháború
i.u. 800 k. alán-szavar-bolgár betelepedés a Donyec-vidékre
i.u. 840 besenyő vereség a kazároktól, kusnarenkovóiak szóródása
i.u. 855/56 magyar törzsszövetség megalakulása
i.u. 857- 860 kazár belháború
i.u. 860 magyar szóródás (honfoglalók, szavárd magyarok, volgai-bolgárok)
i.u. 896 magyar-bolgár háború, déli morva fejedelemség elpusztítása
i.u. 900 előtt besenyő támadás
i.u. 900 ungri (székely) - magyar (honfoglalók) összeolvadásának kezdete
i.u. 902 északi morvák meghódítása
i.u. 907 pozsonyi csata

A nép története nem azonos a nyelv történetével. A kutatás sajnos úgy indult a 19. század második felében, hogy a nyelvünk története a népünk története, így lettünk finnugorok. A kutatás előrehaladtával egyre inkább dogmává merevedett ez a nézet, és ezen már az sem segített, hogy általánosságban felismerte a tudomány, hogy a népnek, a névnek, a nyelvnek és a genetikának is más a története. Mint láthattuk, az ugor közösségből vált ki a nyelvünket beszélő népesség, de a nyelvünk születése pillanatában már egy ugor szaka (szkíta) keverék nép beszélte a magyar nyelvet. Ez a következtetés teljes összhangban van a tudomány ismert és elfogadott eredményeivel, azonban ellentmond annak a dogmának, hogy a nyelvünk és népünk mindig is egységes volt.

A népünk "fogantatásának" a helyszíne és ideje jóval későbbi minden eddigi feltételezésnél. A 9. század közepén a vérszerződéssel jött létre az első magyar nép fura módon török nyelvi dominanciával, de magyar nyelvi kisebbséggel is.

A magyar nyelv és a magyar nép végül is itt a Kárpát-medencében találkozott egymással, amikor a honfoglalók magyarok a már magyarul beszélő túlélő későavarokkal (ungrikkal) olvadtak össze.
A szellemi kultúránk a különböző magyarelődök kultúrájából származik. Így a szittya hagyományunk valóban lehet szkíta (azaz szaka) örökségünk, ugyanígy a hun hagyományunk (főleg a székelyeké) valóban hun örökségünk onogur közvetítéssel, miközben nyelvünk valóban finnugor örökségünk.
Felmerül még a kérdés, hogy mennyi ebből a fantázia, és mennyi tekinthető ténynek, konkrétumnak. Ennek a tárgyalása meghaladja ennek az írásnak a kereteit, ami nem más, mint az őstörténetünk egy olyan változata, aminek tudtommal semmilyen ismert tény nem mond ellent. Vázlatosan azonban ezt a témát is érinthetjük.

1. Szargatkai eredetünk: gyakorlatilag bizonyítottnak tekinthetjük, hisz az egyetlen aggály, ami felmerült ezzel kapcsolatban, hogy ott egy óiráni dominanciájú anyagi kultúrának a túlsúlya van. Ez viszont csak annyit bizonyít, amit én is állítok, ott egy ugor-szaka keverék nép élt szaka uralom alatt.
   
2. A Kárpát-medencébe 671-ben érkeztek tömegesen magyar nyelvűek: ezt Lászó Gyula, és Makkay János állítják....természetesen én is. Ők nem vizsgálták időben tovább a kérdést, vagyis egyelőre még én feltételezem az onogurok nyelvcseréjét török nyelvről magyar nyelvre. Ennek a nyelvcserének viszont alapfeltétele, hogy a hunokkal együtt szargatkaiak is érkezzenek a pontuszi pusztára. Van-e ennek valami nyoma? Azt kell mondanom, hogy egyelőre még nincs........de lehet. Ugyanis a kérdéses időszakban (5-6. század) a pontuszi ligetes pusztai leleteket a régészek az un. szkíta-szarmata kultúrába sorolták be. Igen ám, de az orosz régészek azt írják, hogy a szíta-szarmata leletek nagyon könnyen összetéveszthetők a szargatkai leletekkel. Vagyis. Alapos és felkészült vizsgálat szükséges annak eldöntésére, hogy rendelkezhetnek-e a pontuszi ligetes puszta régészeti leletei szargatkai kapcsolattal. Egy pozitív eredményű ilyen vizsgálat bizonyítékul szolgálna az itt vázolt történetnek.
   
3. A későavar túlélés a hunfoglalást követő időkbe egyre élénkebb, és szenvedélyesebb vita tárgya a mai tudományos körökben. Ezelőtt tíz évvel még abszolút egyértelműen elítélték még csak az ötletét is az avar túlélésnek. Ma már egyre intenzívebben keresik az avar túlélés lehetőségét, bizonyítékait. Én úgy látom, rendelkezek ilyen támadhatatlan bizonyítékokkal, már csak a tudományos körök érdeklődését kell valahogy felkelteni. Ők viszont nagyon nem szeretik az amatőrök (közhasználatú szlogennel alteroknak nevezett laikusoknak) a beszólásait.

Az őstörténetünknek ez a vázlata arra szolgál, hogy különösebb szakismeret nélkül is érthető legyen és felkeltse az olvasó érdeklődését a téma iránt, esetleg használják Ariadné fonalaként a saját gondolatai kutakodási vezérfonalának. Én is erre használom a továbbiakban, amikor egyes vitatott, vagy tisztázandó részletek kifejtésére kerítek sort.

Újra vissza kell térnünk Szargatkához. Ott egy ugor köznép és egy szaka uralkodó nép olvadt össze. Ahogy a pontuszi pusztán történt, úgy Szargatkán is, az uralkodó nép vesztette el a nyelvét, de megtartotta a nevét. Az összeolvadásból képződött új nép tehát magyar nyelvű, és szaka nevű volt. Itt érte a magyar nyelvet a nyelvészek által felfedezett óiráni hatás. Feltételezésem, hogy a szaka név azonos a székely névvel. Vagyis az első magyar nyelvű népnek székely volt a neve. Ezen a néven vándoroltak a pontuszi ligetes pusztára, ahol megtörtént az onogurokkal való összeolvadás, ami egyben egy masszív török nyelvi hatást fejtett ki a magyar nyelvre. A pontuszi pusztán is az onogurok neve és a székelyek nyelve maradt fenn, viszont az 200 év alatt csak a nyelvcsere zajlott le teljesen, a székelyek neve belső elnevezésként fennmaradt. Ezért írhatta Anonymus, hogy a honfoglaló magyarokat székelyek várták a Kárpát-medencében, de ezért fordulhatott elő, hogy a magyar szóródással 860-ban eszkilek is érkeztek a Volga-Káma vidékre a volgai bolgárokkal. Vagyis a 670-es bolgár szóródás során az ungrik egy része maradt a lakóhelyén, akiket a 9. század közepén,  vége felé nyugati források is említenek. (Hungerrek a Dnyeszter vidéken, Vngare nép nagyjából ugyanott.) A magyar szóródással ezek a 671-ben még helyben maradt ungrik nem csak a volgai bolgárokhoz kerültek, de a honfoglalókkal ide is érkeztek. A honfoglalók tehát nem voltak egynyelvűek, hanem egyértelmű török nyelvi többséggel irán (alán, jász, bercel, eszlár) elemek is érkeztek, de egy magyar nyelvű kisebbség is érkezett ide 896-ban.
A magyar nyelv története tehát 671-ig a székelyek története, 896-ig a székelyek és ungrik története alkalmasint későavar néven említve, 896-tól a magyar nevű honfoglalók révén immár a magyarok története.

Az onogurok 10 évvel a Hun Birodalom bukása (hun szóródás) után 10 évvel jelennek  meg az írott forrásokban, konkrétan 463-ban. Sokak véleménye az, hogy a Kaukázus-Don térségben telepedtek le, az viszont biztos, hogy hamarosan a pontuszi puszta északi sávjában kötöttek ki. Tőlük délre a Fekete és Azovi tenger mellékén bolgárok és utigurok laktak, tőlük északra pedig a ligetes puszta magyar nyelvű népe lakott. Ezeken a népeken vonultak keresztül az avarok, mikor 567-ben a Kárpát-medencébe vonultak. Antropológiai vizsgálatok szerint (Fóthi Erzsébet) nem csak egyszerű átvonulásról van szó, hiszen csak a teljes koraavar népességnek néhány százaléka avar (ázsiai) típusú, a népesség zöme kelet-európai típusba sorolható, vagyis az avarok ragadták magukkal akkor, amikor a pontuszi pusztán áthaladtak. Ezek közül a bolgárok és utigurok a 630-as években fellázadtak az avar uralom ellen, de vereséget szenvedtek és kivonultak az Kárpát-medencéből. Más volt a helyzet a pontuszi pusztán. Ott az avar uralom egészen a Don folyóig ért, de Kuvrat bolgár fejedelem 635 körül megtámadta az avarokat, és a korabeli forrás szerint "felszabadította az onogurokat". Így jött létre a Kuvrat onogur-bolgár birodalma. a Kaukázus és a Kárpátok közti térben.Ha megvizsgáljuk az onogurok térségbeli kapcsolatait, feltűnik, hogy a szlávok (erdőlakók) ungrinak nevezik a magyarokat, ami egyértelműen az onogurok nevéhez kapcsolódik. Ámde a szlávok nem is voltak közvetlen kapcsolatban az onogurokkal, mert köztük élt a ligetes puszta népe. Annak a népnek a neve viszont (majdnem) elveszett. Ez úgy lehetséges, hogy az onogurok uralta terület elért a szlávokig, vagyis kiterjedt a ligetes pusztára, és annak a népére is. Mit jelent ez? Azt, hogy ami lejátszódott ezer évvel azelőtt Szargatkán, ahol az ugorok szaka uralom alá kerülve átadták a nyelvüket a kettejük összeolvadásából kialakult új népnek. Az onogurok tehát átestek egy nyelvcserén, miután összeolvadt az általuk meghódított magyar nyelvű néppel. Az ehhez szükséges idő is rendelkezésre állt, mivel szargatka népe kb. 380 körül vándorolt el az Ob-Irtis vidékéről a pontuszi ligetes pusztára (is), az onogurok pedig 463-ban vonultak a szomszédságukba, így 670-re, amikor Kuvrat birodalma az uralkodó halála után egy kazár támadás következtében összeomlott, népük pedig szóródott.
A bolgár szóródás következtében 670-ben öt felé szóródott a birodalom népessége. Ezek közül nem tudjuk, hogy az egyes új néptöredékekben milyen volt az onogurok és a bolgárok aránya. Azt tudjuk például, hogy Aszparuh népében voltak bolgárok is, meg kisebbségben nándorok is, akik onogurok voltak (Nándorfehérvár). A későbbiekben onogundur néven még megjelennek a forrásokban onogur kisebbségek. Okkal feltételezhetjük viszont, hogy a Kárpát-medencébe Kujber népével onogur többségű nép vonult be. Kujbert később a Szerémségbe helyezték helytartónak, de leginkább azért, hogy a népétől elválasszák. A Szerémségben talált bizánci foglyok élén Macedóniába vonult, hátrahagyva az onogur népét.
A Kárpát-medencében az amúgy is kis létszámú avar népességet az onogurok "túlszaporodták", és ami ezzel jár, az onogurok magyar nyelve vált dominánssá, amit elősegített a 795-ben lezajlott avar belháború, ami minden bizonnyal az uralkodó avar nép erőteljes pusztulásával járt, egyben a köznépet adó onogur elem részarányának a
növekedésével is. Ezt igazolja az is, hogy az avarokat a 9. században már ungri néven is ismerik a nyugati források. A magyar nyelvű onogur nevű népet ezért a továbbiakban nem onogur, hanem ungri néven fogom említeni. 

6.1 SZUBOTNYICI NÉPE

A fősodratú tudomány őket tartja magyaroknak, holott a honfoglalók hat népe közül ők csak az egyik nép. Ők nem a Türk Attola térképén beszínezett részen éltek az Ural környékén, hanem annak csak egy részén, a Bjelaja-Ik folyók völgyében. A szubotnyici régészeti kultúra előzménye csak itt található. A többi magyarnak beszínezett részen csak olyan magyaros leletek találhatók, melyek szubotnyici népének az elvándorlásával egy időben, vagy (esetenként jóval) később keletkezett. Erre a jelenségre egyébként én figyeltem fel, és jó volt látni, hogy a legnagyobb mai orosz régésznek tartott Botalov is felismerte ezt, bár ő az időpontban egy kicsit tévedett, így nem is tudta összekötni szubotnyici népének a régészek által 830-ra becsült időpontjával. Botalov (is) arra figyelt fel, hogy a kb. 600-tól létező, és magyarelődnek tartott kusnarenkovói régészeti kultúra 800 körül (helyesen 839/840) megszűnt. Ezt a megfigyelést én a kusnarenkóiak szóródásának tartom. Miért is szóródtak? 840 körül Ázsiában egy népmozgás indult az ujgurok "ösztönzésére". Minden útba eső nép egy lépéssel nyugatra költözött. A DAI-ból idézek:  "Tudnivaló, hogy a besenyők szállása eredetileg az Etil (Volga) folyónál, valamint a Jejik (Urál) folyónál volt, s határosak voltak a kazárokkal és az úgynevezett úzokkal". A  Volgától nyugatra tehát a kazárok éltek, az Urál-folyótól keletre az úzok (gúzok, oguzok) éltek, köztük pedig a besenyők. Az úzoknak tehát a besenyők helyére kellett költözni, a besenyőknek pedig a kazárok helyére. Itt megakadt a vándorlás. A besnyők ugyan nekimentek a kazároknak, de visszapattantak róluk. Erről az eseményről így számol be a DAI:  "az említett úzok a kazárokkal összefogván és hadat indítván a besenyők ellen, felülkerekedtek, és kiűzték őket a tulajdon földjükről, és azt mind a mai napig (950) az említett úzok foglalják el."
Igen ám, de a besenyők hova lettek? Ők nyugatra nem tudtak menni a kazárok miatt, délen a sivatag várta őket, keleten az úzok szorongatták, maradt az északi irány. Ott pedig épp Kusnarenkovó népét találták, akikkel a besenyők még a kazárok által megvert hadai is el tudtak bánni. A besenyők tehát nem a magyarokat, hanem annak még a felét sem kitevő kusnarenkóiakat szorították ki a helyükről. Ez volt az első besenyő-magyar(előd) háború.
Kusnarenkovó népe a besenyő támadás következményeként szétszóródott. Egy részük a dél-Uralba menekült (karajakupovói-kultúra) más részük északra az erdőövbe ment (lomovatovói kultúra) egy jelentős részük viszont az erdőövezetben megkerülve a kazárokat, az akkor még létező kazár-falat, a Dnyeperhez vonult (szubbotnyici kultúra). 840-ben a Dnyeper az ungrik és a szaltovói magyarelődök (alánok bolgárok, szavarok) határvidéke, így lakatlan gyepű volt. Ezért volt hely a frissen érkezők számára.

6.2 SZAVAROK
A magyar törzsszövetség megalakulásakor a legerősebb magyaralkotó nép a szavar volt. Ők adták a magyarok fejedelmét Árpádot (Álmost). A nevük fennmaradt szerte a kazároktól nyugatra elterülő sztyeppén. A Donyec-folyó neve ma is Szeverszkij Donyec, de szerintem a szeverjánok is szavarok voltak, de később elszlávosodtak. Ők a Gyeszna folyó völgyében az erdőbe húzódtak a 860-as besenyő támadás elől. Került a szavarokból a volgaibolgárokhoz is, őket suwaroknak, később csuvasokként ismerték, ismerik. Még az is lehet, hogy róluk nevezték el később Szibériát is. A magyar törzsszövetség déli leszakadói szinte tisztán szavarokból állhatott. Meg is tartották ezt a nevüket a DAI szerint:  ".....egyik rész kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják"
Kik is ezek a szavarok, honnan is jöttek? Egyelőre nyitott kérdés, hogy ők azoknak a szabíroknak az utódai, akik a hunokat alkotó egyik nép volt a kora középkori források szerint. Azt viszont tudjuk, hogy a szavarok 737-ben arab támadás elől a Kaukázus déli oldaláról az északira (a kazárokhoz) költöztek Upos ibn Madar vezetésével. Itt találjuk a magyarokhoz biztosan köthető első magyar megnevezést. Ezek a szavarok minden bizonnyal a kazárok
hozzájárulásával telepedtek az alánok és bolgárok földjére, azaz a Kaukázus és a Don közötti térség nyugati, Azovi tenger felé eső felére. Ez a terület az, ami a magyar őstörténetben a meotiszi őshaza nevet viseli, itt élt együtt a csodaszarvas monda három népe, a bolgárok, alánok és Hunor és Magor népe. 800-körül, tehát mindössze 60 évvel az érkezésük után már tovább is költözött a szavarok jelentős része a Donyec vidékre, ahol a kazárokkal immár ellenséges állapotban szintén 60 évet töltöttek el, melynek a vége felé lettek a magyar törzsszövetség egyik tagja. A szavarok tehát 737-ben szóródtak. Zömük a Kubány-vidékre, de maradtak a szülőföldjükön is, ahol al-szavarijja néven 780-ban említik források, és valószínűleg a 854-ben Örményországban említett szevordik is a szavarokhoz tartoztak eredetileg.

6.3 ALÁNOK
Az alánok egy része 740 körül a Don felső folyása közelébe a ligetes pusztára költözött a Kaukázus északi vidékéről. Hogy mi lehetett ennek az oka, jelenleg még nem tudjuk, de talán összekapcsolható azzal, hogy a szavarok épp akkor telepedtek le a Kubány vidékre (Meotisz). Van azonban még egy lehetőség. A 740 körüli arab-kazár háború a kazárok súlyos vereségével végződött, és egy arab forrás szerint még a kazárokon túlról (vagyis a
ligetes pusztáról) is szereztek rabszolgákat méghozzá jelentős számban (40 000 fő). Ezek helyére költözhettek alánok.

Az alánok a volgai-bolgárok és a kazárok közt tűnnek fel a 860-as magyar szóródást követően. Ez azt jelenti, hogy a volgai-bolgár (magyar) kötelékből elég gyorsan kiléptek. Az alánok nem alán, hanem barszil (bercel). jász (os) és oszlár néven szerepelnek a forrásokban, és ilyen néven jelennek meg a magyarok között is.

6.4 BOLGÁROK
A magyarsághoz köthető bolgár elemek története Kuvrat onogur-bolgár birodalmának a 670 körüli felbomlásához (szóródásához) köthető. Ekkor Batbaján népével az ősei földjére (Kubány-vidék). Kotragos a népével az alsó-Donhoz költözött Batbajánnal szemben, azaz az alsó-Don északi oldalára. Batbaján népe a 800 körüli északra húzódással jórészt elköltözött a Kubány-vidékről, majd nagy részük a Volgához vonult a honfoglalóktól elszakadt magyarok részeként. Régészek nagyfokú népi beáramlást detektáltak a Volga-Káma vidékre a 9. század második felében. Ők lehettek a névadó volgai bolgárok, azaz a honfoglalóktól leszakadt magyarok.

6.5 UNGRIK
Az ungrik is Kuvrat birodalmának a maradványai. Ők az onogurok, akiknek a magyar őstörténetben kiemelten jelentős szerep jutott. Nem csak a külső elnevezésünket (Hungary) adták, hanem az etnogenezisünknek két alkalommal is meghatározó részesei voltak. Épp ezért velük külön fejezetben foglalkozok.

6.6 KAVAROK
A kavarok nem tartoztak a magyar törzsszövetséghez, de a honfoglalók részét képezik. A kavarok (lázadók) történelme a kazár belhábirúig természetesen azonos a kazárok történetével, azt követően pedig szorosan kapcsolódik a honfoglalók történetéhez. A kavarok és a magyar törzsszövetség tagjainak az együttélése meglepő zavart okozott az őstörténetünk kutatásában. Ibn Ruszta ugyanis ezt írja a magyarokról:  "Főnökük neve K.nde (Kende). Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik felettük, Dzs.a-la-nak (Gyula) hívják. Minden magyar a Dzs-la nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben."  Mivel a kazároknál ismert volt a kettős fejedelemség intézménye, a magyaroknál is ennek az átvételét feltételezték a kutatók (Győrffy). Nagy, és megválaszolatlan kérdés, hogy miért is vette volna fel a magyarok legfőbb főnöke, a kazárok harmadik méltóságának a nevét. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a kavarok főnöke volt a Kende, aki nem más, mint a kazárok harmadik méltósága azaz a lázadók vezére. Mivel a magyar törzsszövetséget éppen ő alapította a lázadás kezdetén, kijárt neki a nagy tisztelet, ugyanakkor a hatalom a magyar fejedelem kezében összpontosult. Etelközben tehát szervezetileg még nem tagozódtak be a kavarok a magyar hierarchiába, ezért írnak a salzburgi évkönyvben külön a magyarokról, külön a kavarokról (cowari) és ezért fordulhatott elő, hogy a bizánciak 895-ben még két fejedelemmel tárgyaltak a bolgárok elleni háborúról, Árpáddal és Kurszánnal. Ekkor a Kende már nem élt. Kurszánt 904-ben orvul meggyilkolták a bajorok, ezt követően történhetett meg a kavarok beolvadása szervezetileg a magyar törzsek közé, mint nyolcadik törzs.

Az előző fejezetből megtudtuk, hogy a magyar törzsszövetség 855-56-ban alakult meg öt nép (ungrik, szubotnyici népe, alánok, bolgárok, szavarok) legalább hét független törzséből. Honnan tudjuk, hogy ők a magyarok, ill. magyar a nevük, mikor a DAI következetesen türköknek nevezi őket. A válasz egyszerű. Dzsajháni, pontosabban Ibn Ruszta az etelközi magyarokról feketén-fehéren leírta arab nyelven, hogy a "m.dzs.gh.r-ok pedig a türkök egyik fajtája". Mit tudhatunk meg ebből a mondatból? Egyrészt az önelnevezésünket, másrészt azt, hogy ez a név már Etelközben 870 körül ismert, használt volt, harmadrészt pedig azt, hogy nem csak a DAI, de mások is türknek látták a magyarokat.
Azt is tudjuk már, hogy a 860-ban véget érő kazár belháborúban részt vett a magyar törzsszövetség a lázadók (kavarok) oldalán, és vereséget szenvedtek. Ennek következtében a kavarokkal együtt Levédia keleti részének a feladásával Levédia nyugati részébe, ismert nevén Etelközbe költöztek a Don-Dnyeper térségben élő magyarok. Ebben a mondatban azonban - bár helytálló - van egy kis pontatlanság. Nem az egész magyar törzsszövetség költözött Etelközbe, hanem csak egy jelentős részük. A kazár belháború befejező része egy besenyő támadás volt, melyet a DAI-ból ismerünk kangar-türk háború néven. A DA ezt írja erről: "Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávatü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre...."
A szóban forgó besenyő (kangar) támadás csak úgy történhetett, hogy a kazárok átengedték a területükön a besenyőket. Ez pedig úgy történhetett, hogy a kazárok szövetséget kötöttek a kangarokkal a kavar-magyar szövetséggel szemben. A kazárok tehát a besenyő szövetség segítségével zárták le a kazár belháborút. A besenyő támadás az Azovi-tenger északi térségében élő magyarokat (konkrétan bolgárokat) érte, ők hátráltak a Dnyeper mögé feladva ezzel a Don torkolatvidékét. Ezzel pedig egyszerűen lefűződött a törzsszövetségtől a törzsszövetségnek a Don-Kaukázus közti, másképp nevezve Kubány-vidéken élő része. Ott pedig - mint az idézetből kiderül - szavarok éltek.

Miután a besenyő támadás a magyarok központi része ellen irányult, nem csak délen, hanem északon is leszakadt egy jelentős rész. Miután a kangarok a magyarok által kiürített részre költöztek, az általuk felhagyott területen a helyükre a sztyeppe északi sávjában leszakadt magyarok költöztek. Őket a történetírás volgai bolgárok néven ismeri, említi. Miből is tudhatjuk ezt? Megint csak a forrásokat kell idézni. Ibn Fadlán 920 táján járt a volgai bolgárok között. Ekkor már az igen rövid ideig (mindössze 4-5 évig) viselt magyar nevüket már elfelejtették, de a népi konglomerátum jellegük még megvolt. Így Ibn Fadlán említ suwar (szavar), eszkil (székely) barszil (bercel) és természetesen bolgár összetevőt, melyek a Kárpát-medencében is megtalálhatók. Van ettől konkrétabb korabeli említés is, ez pedig ismét Ibn Ruszta írásában maradt meg. Ez egy rejtélyes és sokat kutatott és vitatott mondat, ami szó szerint így hangzik:  "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első(szélső)."
Nem könnyű értelmezni ezt a mondatot, de nem is lehetetlen. Először is a besenyők és magyarok közti határról van szó. Másodszor: a magyarok részét képező bolgárokról szól a forrás, akikhez viszont a székelyek tartoznak. A
magyaroknak tehát az a része, akik székelyek, határosak a besenyőkkel. Van-e, ill. volt-e ilyen hely a világban? Sokan a dunai-bolgárok és a magyarok közt keresték ezt a helyet, de ezen a környéken ilyen nincs. Van viszont a volgai-bolgároknál. A kangarok ugyanis 860-ban elköltöztek abból a térségből, de ők csak a besenyők három törzsét alkották, a besenyőknek pedig köztudomásúan nyolc törzse volt. Maradt tehát öt besenyő törzs a Volgán túl (balparton) a Szamara folyótól délre öt besenyő törzs (törökül "bes-kurt"), akiket más forrás türk besenyőknek nevez.
Van még egy harmadik forrás is, ami a térségről tudósít, ez pedig a 980 körül keletkezett Hudud al-alam, ami a korabeli mohamedán világot írja le utazók útleírásaiból összeszerkesztve. Ez az írás a magyarokat a Volga-Káma térbe helyezi megzavarva ezzel a mai kutatókat, akik többnyire elintézik azzal a problémát, hogy hibás információnak tekintik az amúgy más hibákkal terhelt művet. A többi idézet mellett azonban a volgai magyarok említése nem tűnik hibának, hanem épp pontos helyismeretnek. Erre is van a kutatók egy  részének válasza, miszerint a Hudud a térségben maradt magyarokról beszél. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy a magyar törzsszövetség ott, a Volgán túl alakuljon meg a 9. század közepén. Ekkor azonban már 15-20 éve az urali magyarelődök (szubotnyici népe) már a Dnyepernél éltek, a többi magyarelőd viszont sohasem élt azelőtt a Volgánál. Hogy hol is éltek a törzsszövetség megkötése előtt, arról szól a következő fejezet.

Az előző fejezetben láthattuk, hogy a magyar nyelvüek története a kialakulásuktól kezdve i.u 400-ig ismert. Már csak az a kérdés, hogy hol voltak, mint csináltak a magyar nyelvű őseink az i.u. 400-900 közti fél évezredben. Ez a kérdés nem válaszolható meg egyszerűen. A tudományos világ még azt sem tudja, hogy hol is voltak az elődeink alig 100 évvel a honfoglalás előtt, pedig már épp elegen foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hogy eredményre jussuk, követnünk kell László Gyula retrospektív (visszafelé haladó) módszerét, így először azt kell tisztáznunk, hogy közvetlenül a honfoglalás előtt mit csináltak az őseink. Ezt azért tudjuk, Etelközben éltek. Hol is van Etelköz? A Kárpátok és a Dnyeper közti sztyeppe vidéken. Sőt, azt is tudjuk, hogy a magyarok a kazárok szomszédságában éltek. A magyarokat tehát a Kazár Birodalom és a Kárpátok közt kell keresnünk. Ezt a térséget a továbbiakban pontuszi puszta néven fogom említeni.

Honnan tudunk Etelközről és őseink kazár kapcsolatairól? Van egy korabeli mű, amit Bíborbanszületett Konstantin bizánci (görög) császár írt a Birodalom kormányzása címen. Görögül: De Administrando Imperio röviden DAI) Ebből két fejezet a 38 és 40. fejezet kifejezetten a magyarok 9. századi történetével foglalkozik, a közbenső 39. fejezet pedig a kavarokkal, akik a magyarokhoz csatlakoztak. Ismerünk-e más forrást is erről az időszakról? Igen, ez Dzsajáni arab író műve, ami ugyan elveszett, de számos másolatban sok részlete fennmaradt. Én elsősorban a legkorábbi másolójától Ibn Rusztától fogok idézni.

A 9. század kezdetén a térség legnagyobb hatalma a Kazár Birodalom volt, mely megalakulása (640 körül) óta elzárta a sztyeppe Volgán túli részét a Volgán inneni résztől. Ezen a "kazár falon" egyetlen nép sem tudott áthatolni. Épp ezért (is) a történészek úgy vélik, hogy a magyar nép a kazárok segédnépe lehetett. Annál is inkább meggyökeresedett ez a nézet, mert az urali magyar "őshazából" valahogy el kellett jutni a magyaroknak Etelközbe, és ez csak a kazárokon keresztül történhetett, amit lehetetlen volt végigjárni a kazárok ellenében.

Valami miatt meggyengült ez a Kazár Birodalom a 9. század első (vagy a 8. század utolsó) éveiben. Erre két esetről lehet következtetni. Az egyik az, hogy a Don déli oldalán megszűnt a Szokolovszkaja-Balka régészeti kultúra, amit egyes tudósok még most is a kazárokhoz kötnek teljesen értelmetlenül, mert a Kazár Birodalom nem szűnt meg akkor. A másik: a kazárok erődöt építenek 810 körül a Don jobb partján a később épülő Sarkellel szemben. Ettől régebbi erőd nincs a térségben és ez azt jelzi, hogy a kazárok a Donnál védekezésre rendezkedtek be a 9. század elején a tőlük nyugatra lakó népekkel szemben. És erről a tényről Dzsajháni is megemlékezik. Ibn Ruszta azt írja, hogy "a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen". Itt egyelőre csak annyit, hogy ez a "régebben" kifejezés a DAI-ban is feltűnik, vagyis kell lenni valami mögöttes tartalomnak. Az idézet azt igazolja, hogy a kazárok nem voltak barátságos viszonyban a magyarokkal a 9. szd első felében, sőt, a magyarok és más népek ellen védekezésre kényszerültek.

Van itt egy ellentmondás. Ha a magyarok ellenségesek voltak a kazárokkal, akkor hogyan történhetett az, hogy "Kazária fejedelme, a kagán vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek" (DAI) Egyértemű. Itt egy szövetségkötésről van szó Levedi és a kazárok közt, ezt pecsételte meg a házasságkötés, ami egyben azt is jelentette, hogy a szövetség addig tart, amíg a házasság. Tudni kell, hogy Levedi a 9. század közepén már öreg ember volt, így a század elején volt ifjú, házasságkötésre alkalmas (nőtlen) helyzetben. Vagyis pont abban az időben lépett szövetségre a kazárokkal, amikor a kazárok erődöt építettek a magyarok ellen. Ez hogyan
lehetséges? Igen egyszerűen. A 9. század első felében a magyarok nem léteztek. Csak egymástól független törzsek éltek a pontuszi pusztán, ahogy erről a DAI ír is. "A türkök (= magyarok) hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák ( = törzsfők) voltak közöttük, akik közül az első (= legtekintélyesebb) vajda volt az előbb említett Levedi." Levedi tehát csak az egyik törzsfő volt a pontuszi pusztán élő hét független törzsfő közül. Ebből már adódik is a megoldás: néhány törzs támadta a kazárokat a 9. század elején, és ezen törzsek háta mögött élt Levedi a törzsével, ezért vele kötöttek szövetséget a kazárok a támadó törzsek ellen.

Igen ám, de "a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyeremeket." (DAI) Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a kazár hercegnő épp az első gyerekszülésbe halt bele, és ezzel Levedinek a kazárokkal kötött szövetsége is felbomlott egykét évvel a megkötését követően. Tehát úgy 810 körül már az összes pontuszi törzs jó viszonyban, időnként szoros szövetségben élt egymással, de még nem alkottak törzsszövetséget.

Térjünk vissza a "régebben" kifejezéshez. Dzsajháni régebben magyarokról és más népekről ír, a DAI pedig ezt írja: "abban az időben (= régebben) nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartű ászfalűnak mondták őket" Mindkét forráshely arra utal, hogy régen volt egy helyzet, ami után történt valami, ami megváltoztatta a régi státust. Mi történhetett közben? A tudományban konszenzus közeli helyzet van arról, hogy a magyar törzsszövetséget a 9. század közepén kötötték meg. Vagyis a DAI szerint a 9. század közepe előtt még szvartük (szavarok) voltak, és utána magyarok lettek, Dzsajháni szerint pedig azelőtt más népek és magyarok éltek a kazároktól nyugatra elterülő pusztán. Csakhogy a pontuszi pusztát kisöpörték a besenyők. A 10. század közepén ott már csakis besenyők éltek. Vagyis. Azok akik a 9. század közepén a pontuszi pusztán éltek, a 9. század végén honfoglalókká váltak. Nem volt tehát több nép a pontuszi pusztán, hisz mind magyarrá lett.....de nem az volt a 9. század közepéig. Dzsajháni a 9. század végén azt feltételezte, hogy már a század elején is voltak magyarok, ezért írta azt, hogy magyarok és más népek, pedig csak magyarrá lett népekről tudósított, a DAI-ban pedig a magyarok régi nevét szavarnak írta a császár, pedig a szavarok is csak a magyarok egyik (valószínűleg a legnagyobb) alkotói voltak.

Fentiek alapján leegyszerűsödött a kérdés, hogy kik is a magyarok? A magyar törzsszövetséget azok a népek alkották, akik a 9. század közepén a pontuszi pusztán éltek. Ahogy minden válasz, úgy ez is újabb kérdéshez vezet. Kik is éltek a kérdéses időszakban a pontuszi pusztán? Erre is van válasz. Régészek szerint a Don-Dnyeper térségben alánok és bolgárok éltek a szaltovói régészeti kultúrában. A DAI szerint a már említett szavaroknak is ott kellett élni. A Dnyeper térségében szubotnyici népe élt, akiket a mai tudomány a magyaroknak tart, ugyanis ők azok, akik az Uraltól jöttek 840 körül. A Dnyeszter vidéken hungerre és Vngare néven említett ungrik éltek, akik egyébként a Kárpát-medence keleti felében is éltek. Ezek a népek alkották együttesen a magyar törzsszövetséget. Kérdés hogy akkor honnan van a magyar nevünk? Ez a megyer törzs nevéből van. A sztyeppén az a szokás, hogy egy új törzsszövetség a fejedelmet adó törzs nevét veszi fel. Ezek alapján Árpád a megyer törzs tagja volt.

Szólni kell arról, hogy a DAI szerint a kazárok bábáskodtak a magyar törzsszövetség megalakulása körül. Ez nyilvánvaló képtelenség, hisz erődöket építettek a magyarok ellen. De akkor mi is lehet a császár értesülése mögött? Ehhez ismerni kell a DAI-nak a kavarokról szóló fejezetét. Eszerint belháború ütött ki Kazáriában, ami a lázadók (kavarok) vereségével végződött, minek következtében a kavarok a magyarokhoz menekültek Etelközbe. Tehát a kazár hatalom ellen harcoló lázadók a magyarokhoz menekültek, akik szintén a kazárok ellen harcoltak. Ez így rendben is van. De akkor nem a kazároknak, hanem a kavaroknak volt érdekükben a magyar törzsszövetség megszervezése. Igaz, ők is kazárok voltak. Mindezt alátámasztja két érdekes forrás. Ibn Fadlán azt írja, hogy az első kazár méltóság a kagán, a második a kazár bég, a harmadik pedig a kündükagán. A kagán és a kündükagán könnyen összetéveszthető, nyilván ez történt a DAI írása során, így aztán nem a kazárok, hanem a kavarok szervezték meg a magyar törzsszövetséget, amit az is alátámaszt, hogy Ibn Ruszta Etelközben 870 körül két magyar fejedelemről ír Az egyik neve: Kündü. És hogy miért folyt a kazár belháború azt egy mások arab forrásból tudhatjuk. Ez arról tudósít, hogy 860-ban a kazár bég (második méltóság) legyőzte az "ellent", aki minden bizonnyal a kündükagán (harmadik méltóság), vagyis az üresedésben levő kagáni trónért harcolt egymással a két jelölt. A kazár belháború tehát 860-ban ért véget. A DAI szerint a magyarok "Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal." A kazár belháború tehát 857-ben kezdődött és közvetlenül ez előtt, a háborúra való felkészülés idején szervezte meg a kündükagán a magyar törzsszövetséget 855-56-ban.

Még szeretnék visszatérni a 9. századi történelmünk mellékszálaihoz, de most már ennek a fejezetnek a lezárásául annyit, hogy a magyar törzsszövetség 855-ben a Levédiának nevezett pontuszi pusztán hét törzsből alakult meg a megyer törzsből választott fejedelemmel. 4-5 év múlva Levédia keleti felét elveszítették, és a honfoglalók Etelközbe költöztek. Ők tehát a magyar törzsszövetség egy részéből, valamint a kavarokból álltak, és sok nemzetiségűek (multietnikusok) voltak. Ami ezután történt az már közismert, bár a honfoglalás is korrekcióra szorul, amiről még lesz szó.