Az előző részben elsősorban a kazár-magyar kapcsolattal foglalkoztam a DAI-ban foglaltak tükrében, viszont kimaradt néhány fontos részlet, amiről a DAI-ban szó van, ezeket elemzem a következőkben.
1., Besenyő háborúk: nyilvánvaló, hogy nem csak egy besenyő - magyar háború volt, mint ahogy azt a DAI állítja. Már csak azért sem, mert maga a DAI is két háborúról ír. Egyszer a besenyő-magyar háborúról, másodszor pedig egy kangar-türk háborúról. Mi volt tehát a valós helyzet. Hány háborút vívtak a besenyők a magyarokkal, és mikor is voltak ezek a háborúk. Ismerve a cikk első részében tárgyaltakat, viszonylag egyszerű helyzet rajzolódik ki. Az utolsó háború adott, a bolgárokkal, majd a besenyőkkel és bolgárokkal vívott háború, mely Etelközből való kiköltözéssel,járt, az ismert időpontban 896-900 között. Ezt megelőzte az a háború, melynek következtében a magyarok Etelközbe költöztek a kavarokkal együtt. Ennek is adott az időpontja, 860. A DAI így ír erről az eseményről:" Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászafalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik." Etelközbe és Perzsia vidékére költözni Csak a Donyec vidékről lehet. Azt is úgy, hogy a Don torkolatvidéke magyar kézben volt, sőt, onnan délre a Kaukázusig is az Azovi-tenger keleti partvidéke is a magyar törzsszövetség kezén volt. Ennek a területnek a lakói nem tudtak máshová menekülni, miután a honfoglalók Etelközbe vonulásával elveszett a Don-torkolat vidéke.
Volt még egy háború, az első, amikor az úzok és kazárok által megvert besenyők az egyik magyarelőd népet kiszorították a helyéről. Ennek régészeti nyomai vannak. A honfoglalók anyagi kulturájával rokonítható kusnarenkovói kultúra népe szóródott szét és egyik águk a szubotnyici horizontban mutatható ki. Ez a horizont viszont legkorábban 830-ra datálható, Máris van tehát egy régészeti korszakmeghatározás, ami kapcsolódik az első besenyő-magyar háborúhoz. Kérdés, hogy történt-e valami ismert esemény abból a korszakból, és van-e ennek az eseménynek kapcsolata a besenyőkkel. Igen, van ilyen esemény, ami ujgur némozgás néven ismert a sztyeppét tanulmányozó történészek körében. Ez a népmozgás belső-Ázsiából indult ki, és minden útba eső népet nyugatra szorított. Az ujgurok a kimekeket szorították ki, a kimekek az úzokat, az úzok pedig a besenyőket. A besenyőktől nyugatra a kazárok éltek, és a besenyők be is próbálkoztak náluk, de visszaverték őket. Így kellett a besenyőknek a népek fő útvonalából kitérni. Tőlük északra a Bjelaja-völgyben élt kusnarenkovó népe, akiket még a vereséget szenvedett besenyők is ki tudtak szorítani a hazájukból Ez a nép szóródott a karajakupovói-kultúra, a lomovatovói kultúra és a szubotnyici horizont területére. Az ujgur népmozgás időpontját viszont ismerjük, ez 839 -840-ban történt. Így tehát mindhárom besenyő támadás időpontja ismert, sorrendben 840-ben a Bjelaja-völgyből a Dnyeperhez vonultak a magyarelődök (Anonymus szerint az erdőövön át!), majd innen 860-ban Etelközbe már mint magyarok, majd Etelközből 896-900 között a Kárpát-medencébe vonultak át a magyarok.
2., Levedi élete. A magyar törzsszövetség alapításának az időpontja 855-857 (lásd a cikk első részét). Levedi a a felajánlott fejedelmi méltóságot nem fogadta el, öreg korára hivatkozva: "nincs elég erőm". Nem volt ez mindig így. Ezt bizonyítja egy másik idézet a DAI-ból (38.§) "Kazária fejedelme a kagán , vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy hire és nemzetsége fénye miatt , hogy tőle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy ez a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket." Az idézett eseménysor arra utal, hogy valamikor Levedi még nőtlen, azaz fiatal volt, de már akkor fontos szövetségest látott benne a kazár kagán (az igazi). Mikor történhetett ez a nősüléssel megpecsételt szövetségkötés Levedi és a kazárok között? Amennyiben Levedi 855-ben már öreg volt és gyenge, akkor akár 50-60 évvel azelőtt is lehetett házasuló korban, valamikor a 8-9. század fordulóján. Régészeti adatokból tudjuk, hogy a szavarok benyomulása a Don-Dnyeper térségbe 800 körül történhetett. Pont abban az időben , amikor Levedi házasuló korban volt, és a "Chidmasz folyó melyet Chingilusznak is neveznek" térségében élt, azaz a Bug folyó vidékén az Ingulus mellett. Ekkoriban még szó sem volt törzsszövetségről, Levedi pedig a frissen érkezett hódítók hátában lakott, ott, ahol az onogurok népe élt. Levedi tehát egy onogur fejedelem volt, akit a kazárok szövetségesül szerezték meg azért, hogy harapófogóba szorítsák a Don-Dnyeper térségbe frissen érkező szavarokat, akik az alánokkal és bolgárokkal szoros kötődésben voltak. A szövetséget Levedi és a kazárok között házassággal pecsételték meg, és a szövetség a házasság fennállása idejére volt érvényes. Igen ám, de a kazár hercegnő fiatalon meghalt. Ez akkoriban a nőkkel legtöbbször szülés közben esett meg. Így tehát az alig egy éves szövetség a kazár hercegnő halála miatt megszűnt. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a gyermek túlélte-e a szülést. Ugyanis akkoriban csak a fiúgyerek számított gyereknek, a lányok nem. Így tehát az is lehetséges, hogy a megözvegyült Levedinek mégis csak volt gyereke, egy leánygyermek.
Levedi aztán a kazár szövetség megszűnését követően egyre inkább a környékbeli törzsekkel került szoros kapcsolatba, majd idős korára a legtekinélyesebb lett az összes törzsfő között.
Érdekes összefüggés Levedi házasságkötésével az első kazár védelmi erőd (Sarkel jobb parti erőd) megépítése a 810-es évek elején. Vagyis ekkorra már felbomlott a kazárok Levedivel való szövetsége.
3., A szavarok nyelve:
A DAI-ban a magyarok nyelvére két megjegyzés található: Az első: a kavarok "....elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén (Etelközben) összebarátkoztak egymással ......Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is." A másik: "a türköknek amaz előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó, előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek."
A kazárok minden bizonnyal türk nyelven beszéltek. A türkök és a kazárok az első idézet szerint könnyen megtanulták és használják egymás nyelvét. Ez máris kizárja azt, hogy a szavarok magyarul beszéltek volna, és valószínűsíti, hogy valamilyen türk nyelven beszéltek. Az is erősíti ezt a feltevést, miszerint a DAI eredeti szövegében nem nyelvet (idióma), hanem dialektust (nyelvjárást) ír a császár. Vagyis a kavarok és a szavarok egy nyelv két nyelvjárását beszélték.
Lehet-e valamit tudni a szavarok nyelvjárásáról? A meglepő válasz az, hogy igen. Ugyanis a szavarok nyelve fennmaradt. A volgai bolgárok a honfoglalóktól leszakadt magyarok, mint ahogy a cikk első részében a 2,, pontban már szerepel (a magyarok első határa a bolgárokhoz tartozó székelyek és a besenyők közt húzódik, vagyis a volgai bolgárok is a magyar törzsszövetséghez tartoztak). A volgai bolgárok egyik népe a suwar, azaz szavarok voltak. A suwar nép neve viszont csuvassá torzult, és mind a mai napig megvannak. A magyar nyelvben pedig épp a csuvasos hatás (r-török) a leginkább jellemző.
A második idézetből pedig egyértelmű, hogy a Kárpát-medencében élő honfoglaló magyarok még 950-ben is a szavarok türk nyelvét beszélték.
4., A magyar föld leírása:
"....ahol Turkia kezdődik, Trajánusz császár hídja , azután még háromnapi útra ettől a hídtól Belgrád, amelyben szent Nagy Konstantin császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Szirmium, Belgrádtól kétnapi útra, és azokon túl a kereszteletlen Nagy Morávia melyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvatopluk uralkodott. Ezek az Isztrosz folyó menti emlékek és elnevezések, ami pedig ezektől felfelé esik, ahol Turkia egész szállásterülete van, azt mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Temes, második folyó a Tútisz, harmadik folyó a Maros, negyedik folyó a Körös, és ismét egy másik folyó a Tisza. A türkök közelében vannak keleti oldalon a bolgárok, ahol őket az Isztrosz folyó választja el, amelyet Dunának is neveznek, észak felé a besenyők, nyugatabbra a frankok, dél felé pedig a horvátok."
Érdekes térbeli és időbeli ellentmondások tarkítják az idézetet, nehéz belőle valami releváns információt kihámozni. A császár szerint Turkia egész szállásterülete a Tisza és a tőle keletre eső folyók körzetében terül el a jelenben, azaz 950 körül. Ezzel szemben bizonyosság, hogy az emlitett időben az egész Kárpát-medence a honfoglalók fennhatósága alá tartozott. Így aztán a kérdés leegyszerűsödik arra, hogy valamilyen más időpontban volt-e olyan helyzet, hogy a magyarok szállásterülete a leírtakkal megegyezett. Fura módon volt ilyen helyzet, csak épp akkor itt nem éltek magyarok? Akkor kik éltek a leírt területen? A válasz: a későavarok a 9. szd első felében. Rájuk illik tehát a császár leírása a....magyarokról. Nézzük részletesebben: az Avar Birodalmat 795-ben megsemmisítették a frankok, és a mai Dunántúlt a saját birodalmukhoz csatolták. A Dunától keletre eső részt 804-ben Krum bolgár uralkodó csatolta a saját országához. ámde ennek semmiféle régészeti nyoma sincs kivéve a Maros középső folyásának egy rövid szakaszát. Miért is nincsenek bolgár nyomok az Alföldön? Volt egy bolgár-frank háború 827-29-ben, mely azzal végződött, hogy a Szerémséget Bulgáriához csatolták, tehát bolgár győzelemről beszélhetünk. Talán mégsem volt olyan fényes ez a győzelem, hanem jelentős bolgár veszteségeket is el kellett könyvelni. Ezt igazolja, hogy a bolgár-frank háborút követően mindössze 4 évvel Pribina elmenekül Mojomír fejedelem udvarából a Dunántúlra, a frankok területére. Mojomir fejedelemsége pedig a mai Vajdaság területére esett. Vagyis megszakadt az összeköttetés a magyar Alföld és Bulágria között. Az Alföld tehát felszabadítható volt, és ki is űzték a bolgárokat. Ezért nincs nyomuk az Alföldön. A későavarok pedig berendezkedtek az Alföldön úgy, hogy a frankok felé a Duna-Tisza közét gyepűvé alakították, és a Tisza bal partján éltek. A DAI-ban rögzített állapot tehát 830 és 896 közt állt fenn. Ebből viszont az következik, hogy a későavarok a magyar törzsszövetség részét képezhették a kezdetektől fogva..
