Az előző fejezetből megtudtuk, hogy a magyar törzsszövetség 855-56-ban alakult meg öt nép (ungrik, szubotnyici népe, alánok, bolgárok, szavarok) legalább hét független törzséből. Honnan tudjuk, hogy ők a magyarok, ill. magyar a nevük, mikor a DAI következetesen türköknek nevezi őket. A válasz egyszerű. Dzsajháni, pontosabban Ibn Ruszta az etelközi magyarokról feketén-fehéren leírta arab nyelven, hogy a "m.dzs.gh.r-ok pedig a türkök egyik fajtája". Mit tudhatunk meg ebből a mondatból? Egyrészt az önelnevezésünket, másrészt azt, hogy ez a név már Etelközben 870 körül ismert, használt volt, harmadrészt pedig azt, hogy nem csak a DAI, de mások is türknek látták a magyarokat.
Azt is tudjuk már, hogy a 860-ban véget érő kazár belháborúban részt vett a magyar törzsszövetség a lázadók (kavarok) oldalán, és vereséget szenvedtek. Ennek következtében a kavarokkal együtt Levédia keleti részének a feladásával Levédia nyugati részébe, ismert nevén Etelközbe költöztek a Don-Dnyeper térségben élő magyarok. Ebben a mondatban azonban - bár helytálló - van egy kis pontatlanság. Nem az egész magyar törzsszövetség költözött Etelközbe, hanem csak egy jelentős részük. A kazár belháború befejező része egy besenyő támadás volt, melyet a DAI-ból ismerünk kangar-türk háború néven. A DA ezt írja erről: "Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávatü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre...."
A szóban forgó besenyő (kangar) támadás csak úgy történhetett, hogy a kazárok átengedték a területükön a besenyőket. Ez pedig úgy történhetett, hogy a kazárok szövetséget kötöttek a kangarokkal a kavar-magyar szövetséggel szemben. A kazárok tehát a besenyő szövetség segítségével zárták le a kazár belháborút. A besenyő támadás az Azovi-tenger északi térségében élő magyarokat (konkrétan bolgárokat) érte, ők hátráltak a Dnyeper mögé feladva ezzel a Don torkolatvidékét. Ezzel pedig egyszerűen lefűződött a törzsszövetségtől a törzsszövetségnek a Don-Kaukázus közti, másképp nevezve Kubány-vidéken élő része. Ott pedig - mint az idézetből kiderül - szavarok éltek.

Miután a besenyő támadás a magyarok központi része ellen irányult, nem csak délen, hanem északon is leszakadt egy jelentős rész. Miután a kangarok a magyarok által kiürített részre költöztek, az általuk felhagyott területen a helyükre a sztyeppe északi sávjában leszakadt magyarok költöztek. Őket a történetírás volgai bolgárok néven ismeri, említi. Miből is tudhatjuk ezt? Megint csak a forrásokat kell idézni. Ibn Fadlán 920 táján járt a volgai bolgárok között. Ekkor már az igen rövid ideig (mindössze 4-5 évig) viselt magyar nevüket már elfelejtették, de a népi konglomerátum jellegük még megvolt. Így Ibn Fadlán említ suwar (szavar), eszkil (székely) barszil (bercel) és természetesen bolgár összetevőt, melyek a Kárpát-medencében is megtalálhatók. Van ettől konkrétabb korabeli említés is, ez pedig ismét Ibn Ruszta írásában maradt meg. Ez egy rejtélyes és sokat kutatott és vitatott mondat, ami szó szerint így hangzik:  "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első(szélső)."
Nem könnyű értelmezni ezt a mondatot, de nem is lehetetlen. Először is a besenyők és magyarok közti határról van szó. Másodszor: a magyarok részét képező bolgárokról szól a forrás, akikhez viszont a székelyek tartoznak. A
magyaroknak tehát az a része, akik székelyek, határosak a besenyőkkel. Van-e, ill. volt-e ilyen hely a világban? Sokan a dunai-bolgárok és a magyarok közt keresték ezt a helyet, de ezen a környéken ilyen nincs. Van viszont a volgai-bolgároknál. A kangarok ugyanis 860-ban elköltöztek abból a térségből, de ők csak a besenyők három törzsét alkották, a besenyőknek pedig köztudomásúan nyolc törzse volt. Maradt tehát öt besenyő törzs a Volgán túl (balparton) a Szamara folyótól délre öt besenyő törzs (törökül "bes-kurt"), akiket más forrás türk besenyőknek nevez.
Van még egy harmadik forrás is, ami a térségről tudósít, ez pedig a 980 körül keletkezett Hudud al-alam, ami a korabeli mohamedán világot írja le utazók útleírásaiból összeszerkesztve. Ez az írás a magyarokat a Volga-Káma térbe helyezi megzavarva ezzel a mai kutatókat, akik többnyire elintézik azzal a problémát, hogy hibás információnak tekintik az amúgy más hibákkal terhelt művet. A többi idézet mellett azonban a volgai magyarok említése nem tűnik hibának, hanem épp pontos helyismeretnek. Erre is van a kutatók egy  részének válasza, miszerint a Hudud a térségben maradt magyarokról beszél. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy a magyar törzsszövetség ott, a Volgán túl alakuljon meg a 9. század közepén. Ekkor azonban már 15-20 éve az urali magyarelődök (szubotnyici népe) már a Dnyepernél éltek, a többi magyarelőd viszont sohasem élt azelőtt a Volgánál. Hogy hol is éltek a törzsszövetség megkötése előtt, arról szól a következő fejezet.