A magyar őstörténet egyik alapproblémája, hogy a feltételezések szerint a honfoglalók hozták ide a magyar nyelvet, viszont kimutatható, hogy a honfoglalók többsége türk nyelvű volt. Ez az ellentmondás csak úgy oldható fel, hogy a türk dominanciájú honfoglalók magyar nyelvű tömegeket talált itt a Kárpát-medencében. Sokan vizsgálták már, hogy hogyan is lehetséges ez a megoldás, de eddig mindig arra a megállapításra jutott a tudomány, hogy semmi jel sem utal az avar tulélésre, ami alatt azt kell érteni, hogy jelentős avar tömegek nem élték meg a honfoglalást.
Az avar túlélés kérdésének tudománytörténeti vonatkozásai is vannak. Ugyanis ahhoz a tézishez, hogy a honfoglalók hozzák ide a magyar nyelvet, hozzátartozik, hogy nem találhattak itt jelentős avar lakosságot. Ezt bizonyítják korabeli források is, melyek avar pusztaságról beszélnek, pl. arab utazó szerint a bolgárok és a morvák közt 10 napi járóföld van, és nem tesz említést arról, hogy a két végpont közt bármi is lenne. Ma már erős kételyek vannak az avar pusztaságról szóló források valós értelméről, kezd kialakulni az az álláspont, hogy szó sincs lakatlan pusztáról, inkább csak "gazdátlan" területről, vagy valami hasonló jelentéstartalomról beszélhetünk.
A tudomány merev álláspontja volt tehát még a 2000-es évtizedben is, hogy avar túlélés nem volt. Az utolsó hiteles tudósításnak az avarok 822-es említése volt, ekkor vettek részt a frank birodalmi gyűlésen, vagyis 830-tól az avarok kihaltnak tekinthatők. Ezt alátámasztotta a POV (Poveszty) azon mondata is, miszerint kihaltak, mint az avarok.
Mára már azért rugalmasabbá szelidült a tudományos álláspont. Elfogadják a Conversió avarokra vonatkozó megjegyzését, ami keresztény avarokról tudósít (valószínűleg) jelenidőben, azaz 870-ből. Ez már alig 25 évre van a honfoglalástól. Van itt azonban egy súlyos probléma. Rengeteg avar lelet került elő a múlt században, és ezeket datálni kellett. Igen ám, de akkor úgy tudták, hogy az avarok 830-ban kihaltak, vagyis a legkésőbbi avar leletek datálási időhatára 830 volt. Most tehát van nekünk tízezres nagyságrendben olyan későavar leletünk, melyből egyet sem datáltak 830 utáni időszakra. Sőt. Ha most kiásnak egy későavar leletet, akkor azt is a korábbi időszak datálása alapján a hozzá rokonítható leletek keletkezésének a korát is a korábban kiásott leletek korához igazítják (relatív kronológia). Azaz. Ha már van ezer leletünk 830 előttre datálva, akkor a most előkerült néhány hasonló leleteket is 830 előttre datálják a régészeink. Ez pedig ellentmondásokra vezet, ugyanis előkerültek olyan későavar leletek is, amelyek kétségkivűl a honfoglaló leletekkel együtt kerültek földbe, vagyis bizonyosan megérték a honfoglalást (Vörs-Papkert, Szarvas-Kákapuszta, stb.)
Jelenleg tehát ott tartunk, hogy az avarok nyomokban megérhették a honfoglalást, de tömegesen azonban nem. Kérdés, hogy bizonyítható-e a tömeges avar túlélés, és ha igen, akkor hol van a régészeti nyoma, ugyanis sokan keresték már az avar és a honfoglaló kultúra összeolvadásának a nyomát, de ilyet eddig nem sikerült kimutatni.
Az avar túlélés kérdésének rejtélye még tovább bonyolódik, ugyanis sikerült az nyomát megtalálni már a "90-es években, mikor Szathmáry kraniológai (antropológiai) vizsgálatai ellentmondáésos helyzetet mutattak ki a Tiszántúlon. Ő a vizsgált anyagot három kategóriára osztotta. A 8-9. szd-i leletek későavar besorolásúak, a 10. szd-i leletek honfoglaláskoriak, a 11 szd-i leletek pedig Árpád koriak. Szathmáry arra a megdöbbentő eredményre jutott, hogy a 11. szd-i leletek rokoníthatók a 8-9. szd-i későavar leletekkel, de nem rokoníthatók a 10. szd-i honfoglaló leletekkel. Vagyis a Tiszántúlon a Körösöktól északra mintha a későavarok a 10. szd-ra kihaltak volna, azonban a 11. szd-ra előkerültek, méghozzá nagyobb számban, mint a honfoglalók. Mende Balázs a saját vizsgálataival kiegészítve még nyomatékosította is ezt a megfigyelést azzal, hogy vizsgált terület a 11, szd.i népessége olyan, mintha honfoglalók nem is lettek volna. Vagyis az Árpád-kor népességének a zöme nem is honfoglaló, hanem későavar eredetű. Ezek a vizsgálatok még csak egy viszonylag kis területre vonatkoznak, és egy vitatható módszerrel kerültek értékelésre, ennek ellenére komolyan kell venni, mert tudományos alapja van a megállapításoknak. Ezek a megállapítások ellenőrízhetők is, hiszen az időközben kifejlődött, és már beindult genetikai vizsgálatok már egyértelmű eredménnyel kecsegtetnek.
A honfoglalást tömegesen túlélő későavarok kérdése a mai tudomány talán legfontosabb kérdése, melynek a megválaszolása a fentiek szerint jelenleg (2021 ősze) döntetlenre áll. Vajon valóban így van ez? Vagy máris tudható a kérdésre adott válasz?
A Szathmáry áétal feltárt ellentmondás, miszerint a későavarok a 10. szd-ra kihaltak, a 11 szd-ra pedig "feltámadtak" igen egyszerűen megválaszolható. A vizsgálati anyagot ő már készen kapta. Ha későavar volt a lelet, akkor a besorolása ab ovo 8-9. századi. Amennyiben viszont tömeges avar túlélésről beszélünk, akkor a későavar leletek egy része akár 10, szd-i is lehet. Sőt. Kellett, hogy 10. szd-i későavarok is legyenek, ha már a 11. szd-ban is ott éltek. Ezt Szathmáry és Mende megpróbálták különféle módon magyarázni, de messze nem elégséges, kielégítő eredménnyel. Azt, hogy az avar leletek egy részét tévesen datálták a 10. szd helyett a 8-9. szd-ra, fel sem merték tételezni. A kérdés tehát az, hogy van-e valami tudományosan igazolható lehetőség arra, hogy az avarok tömegesen túlélték a honfoglalást, miközben értékelhető régészeti nyomukat nem találják.
Már említettem, hogy a régészet datálási módszere azon a téves megállapításon alapult, hogy az avarok 830-ra kihaltak. Ma a régészek már 850-860 körülre datálják az utolsó avarok leleteit...érdekes következtetés alapján. Szőke Miklós Béla szerint ugyanis a nyugat-magyarországi és a kelet-ausztriai későavar leletek köthetők a karoling korhoz, tehát a koruk a karoling kor előttiek, ám belecsúsznak időben a karoling-korba. Ez alapján levonja a következtetést is, azaz ezek a későavar leletek (fejlettségük okán) a legkésőbbi avar leletek a Dunától keletre is, így aztán 850-től nincs nyoma az avaroknak az egész Kárpát-medencében. Ez a következtetés abból indul ki, hogy a karoling-kort nem követhetik későavar leletek. Csakhogy Vörs-Papkert temetőben követik. Ott a honfoglaló sírokkal együtt, rendben fordulnak elő vegyesen honfoglaló és későavar sírok. Vagyis ezek a későavarok bizony a karoling kor utániak. És ha Vörsön a legkésőbbi avar kultúra jegyei vannak jelen, akkor a Dunától keletre előforduló hasonló típusú leletek is a honfoglalás utáni időszakra keltezendők. Vörs tehát épp arra példa, hogy volt avar túlélés nem csak Vörsön, de a Dunától keletre is. A vörsi típusú későavar leletenyag viszont szerte a Kárpát-medencében előfordul, és igazolja az avarok tömeges túlélését.
Van-e még valami kézzel fogható régészeti bizonyítéka az avar túlélésnek? Igen, van. A késői honfoglalás kor jellemzője a szállási temetők megszűnése, esetenként átalakulása a 970-től (legfeljebb 950-től) induló soros temetőkbe. A soros-temetők vezérlelete az s-végű hajkarika, mely általánosan előforduló, a szegényebb köznépi rétegehez köthető ékszer. Csak épp van egy kis probléma ezzel az ékszerrel. Ugyanis több tucatnyi későavar lelőhelyen is előfordul. Ezt a tudomány azzal magyarázza, hogy az s-végű hajkarika az avar kor "találámnya", de aztán feledésbe merült, majd a késői honfoglalás korban újra divatba jött.
Mi ezzel a gond? Egyrészt vannak más ékszertípusok amelyekkel ugyanez a jelenség fordult elő (négyzetes keresztmetszetű karperec, dinnyemag alakú függők). Azért ez már figyelemre méltó. Van még egy probléma az s-végű hajkarikávaé. Más környező népeknél, konkrétan a szlávoknál is előfordul, sőt, a szláv kutatás szerint náluk alakult ki ez a típus a 9. szd utolsó negyedében, tőlük került a honfoglalókhoz úgy 70 évvel később. Igen ám, csakhogy a magyar álláspont szerint a későavarok a 9. szd közepén kihaltak, tehát nem volt alkalmuk átvenni a szlávoktól ezt a 9. szd végén kialakult ékszertípust.
Ha elfogadjuk az s-végű hajkarika 9. szd végi szláv eredetét, akkor vizsgálni kell, hogy hogyan került a későavarokhoz, és miért is nem került a korai honfoglalókhoz. Bonyolult kérdés, de van rá egy magyarázat, ami beleillik a túlélő későavarokkal kapcsolatos egyéb probléma megoldásába . Ez az "egyéb" probléma sem kis dolog. Ugyanis nincs régészeti nyoma a későavarok asszimilálódásának a honfoglaló kultúrába. Ebből a kutatók zöme azt a következtetést vonja le, hogy ez bizonyítja, hogy nem volt avar túlélés.
Lássuk akkor, hogy mi is történhetett valójában. Mint már volt szó róla, a későavarok megérték a honfoglalást, méghozzá szerte a Kárpát-medencében, amit a vörsi típusú leletanyag bizonyít. Így semmi akadálya annak, hogy a 9.szd végén átvegyék a szlávoktól az s-végű hajkarikát. Mi történt a honfoglalás idején? A honfoglalók betelepültek....az avarok által szabadon hagyott területekre, de nem keveredtek az avarokkal, és a jellegzetes szállási temetőkben temetkeztek a számukra hagyományos etelközi leletekkel. A kalandozások lezárultával megszűnt a honfoglaló köznép kiváltságos jellege, ők is elszegényedtek, mint az avarok a 9. szd-ban, és ekkor, csak ekkor kezdődött meg a honfoglalók és a későavarok összeolvadása, immár nem a hagyományos honfoglaló kultúrába való beolvadással, hanem az újonnan kialakuló soros temetővel jellemezhető kultúrába, mely átvett egy csomó jellegzetességet a honfoglalóktól, de az s-végű hajkarikát (és társait) a későavaroktól.
Tisztázandó még, hogy a későavarokkal mi is történt. Ők a 9. szd-ban elszegényedtek, ahogy azt Szenthe Gergely és mások is megállapították, majd a honfoglalókat befogadták, akik védelmet nyújtottak nekik, majd a honfoglalók elszegényedését követően összeolvadtak egységes kultúrába, ami aztán átment a 11. szd első felében a keresztény kultúrába. A későavar kultúra tehát nem a 9. szd közepén, hanem épp egy évszázaddal később szűnt meg, és a későavar régészeti kultúra időbeosztását ennek megfelelően kell átdolgozni.
