6.1 SZUBOTNYICI NÉPE

A fősodratú tudomány őket tartja magyaroknak, holott a honfoglalók hat népe közül ők csak az egyik nép. Ők nem a Türk Attola térképén beszínezett részen éltek az Ural környékén, hanem annak csak egy részén, a Bjelaja-Ik folyók völgyében. A szubotnyici régészeti kultúra előzménye csak itt található. A többi magyarnak beszínezett részen csak olyan magyaros leletek találhatók, melyek szubotnyici népének az elvándorlásával egy időben, vagy (esetenként jóval) később keletkezett. Erre a jelenségre egyébként én figyeltem fel, és jó volt látni, hogy a legnagyobb mai orosz régésznek tartott Botalov is felismerte ezt, bár ő az időpontban egy kicsit tévedett, így nem is tudta összekötni szubotnyici népének a régészek által 830-ra becsült időpontjával. Botalov (is) arra figyelt fel, hogy a kb. 600-tól létező, és magyarelődnek tartott kusnarenkovói régészeti kultúra 800 körül (helyesen 839/840) megszűnt. Ezt a megfigyelést én a kusnarenkóiak szóródásának tartom. Miért is szóródtak? 840 körül Ázsiában egy népmozgás indult az ujgurok "ösztönzésére". Minden útba eső nép egy lépéssel nyugatra költözött. A DAI-ból idézek:  "Tudnivaló, hogy a besenyők szállása eredetileg az Etil (Volga) folyónál, valamint a Jejik (Urál) folyónál volt, s határosak voltak a kazárokkal és az úgynevezett úzokkal". A  Volgától nyugatra tehát a kazárok éltek, az Urál-folyótól keletre az úzok (gúzok, oguzok) éltek, köztük pedig a besenyők. Az úzoknak tehát a besenyők helyére kellett költözni, a besenyőknek pedig a kazárok helyére. Itt megakadt a vándorlás. A besnyők ugyan nekimentek a kazároknak, de visszapattantak róluk. Erről az eseményről így számol be a DAI:  "az említett úzok a kazárokkal összefogván és hadat indítván a besenyők ellen, felülkerekedtek, és kiűzték őket a tulajdon földjükről, és azt mind a mai napig (950) az említett úzok foglalják el."
Igen ám, de a besenyők hova lettek? Ők nyugatra nem tudtak menni a kazárok miatt, délen a sivatag várta őket, keleten az úzok szorongatták, maradt az északi irány. Ott pedig épp Kusnarenkovó népét találták, akikkel a besenyők még a kazárok által megvert hadai is el tudtak bánni. A besenyők tehát nem a magyarokat, hanem annak még a felét sem kitevő kusnarenkóiakat szorították ki a helyükről. Ez volt az első besenyő-magyar(előd) háború.
Kusnarenkovó népe a besenyő támadás következményeként szétszóródott. Egy részük a dél-Uralba menekült (karajakupovói-kultúra) más részük északra az erdőövbe ment (lomovatovói kultúra) egy jelentős részük viszont az erdőövezetben megkerülve a kazárokat, az akkor még létező kazár-falat, a Dnyeperhez vonult (szubbotnyici kultúra). 840-ben a Dnyeper az ungrik és a szaltovói magyarelődök (alánok bolgárok, szavarok) határvidéke, így lakatlan gyepű volt. Ezért volt hely a frissen érkezők számára.

6.2 SZAVAROK
A magyar törzsszövetség megalakulásakor a legerősebb magyaralkotó nép a szavar volt. Ők adták a magyarok fejedelmét Árpádot (Álmost). A nevük fennmaradt szerte a kazároktól nyugatra elterülő sztyeppén. A Donyec-folyó neve ma is Szeverszkij Donyec, de szerintem a szeverjánok is szavarok voltak, de később elszlávosodtak. Ők a Gyeszna folyó völgyében az erdőbe húzódtak a 860-as besenyő támadás elől. Került a szavarokból a volgaibolgárokhoz is, őket suwaroknak, később csuvasokként ismerték, ismerik. Még az is lehet, hogy róluk nevezték el később Szibériát is. A magyar törzsszövetség déli leszakadói szinte tisztán szavarokból állhatott. Meg is tartották ezt a nevüket a DAI szerint:  ".....egyik rész kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják"
Kik is ezek a szavarok, honnan is jöttek? Egyelőre nyitott kérdés, hogy ők azoknak a szabíroknak az utódai, akik a hunokat alkotó egyik nép volt a kora középkori források szerint. Azt viszont tudjuk, hogy a szavarok 737-ben arab támadás elől a Kaukázus déli oldaláról az északira (a kazárokhoz) költöztek Upos ibn Madar vezetésével. Itt találjuk a magyarokhoz biztosan köthető első magyar megnevezést. Ezek a szavarok minden bizonnyal a kazárok
hozzájárulásával telepedtek az alánok és bolgárok földjére, azaz a Kaukázus és a Don közötti térség nyugati, Azovi tenger felé eső felére. Ez a terület az, ami a magyar őstörténetben a meotiszi őshaza nevet viseli, itt élt együtt a csodaszarvas monda három népe, a bolgárok, alánok és Hunor és Magor népe. 800-körül, tehát mindössze 60 évvel az érkezésük után már tovább is költözött a szavarok jelentős része a Donyec vidékre, ahol a kazárokkal immár ellenséges állapotban szintén 60 évet töltöttek el, melynek a vége felé lettek a magyar törzsszövetség egyik tagja. A szavarok tehát 737-ben szóródtak. Zömük a Kubány-vidékre, de maradtak a szülőföldjükön is, ahol al-szavarijja néven 780-ban említik források, és valószínűleg a 854-ben Örményországban említett szevordik is a szavarokhoz tartoztak eredetileg.

6.3 ALÁNOK
Az alánok egy része 740 körül a Don felső folyása közelébe a ligetes pusztára költözött a Kaukázus északi vidékéről. Hogy mi lehetett ennek az oka, jelenleg még nem tudjuk, de talán összekapcsolható azzal, hogy a szavarok épp akkor telepedtek le a Kubány vidékre (Meotisz). Van azonban még egy lehetőség. A 740 körüli arab-kazár háború a kazárok súlyos vereségével végződött, és egy arab forrás szerint még a kazárokon túlról (vagyis a
ligetes pusztáról) is szereztek rabszolgákat méghozzá jelentős számban (40 000 fő). Ezek helyére költözhettek alánok.

Az alánok a volgai-bolgárok és a kazárok közt tűnnek fel a 860-as magyar szóródást követően. Ez azt jelenti, hogy a volgai-bolgár (magyar) kötelékből elég gyorsan kiléptek. Az alánok nem alán, hanem barszil (bercel). jász (os) és oszlár néven szerepelnek a forrásokban, és ilyen néven jelennek meg a magyarok között is.

6.4 BOLGÁROK
A magyarsághoz köthető bolgár elemek története Kuvrat onogur-bolgár birodalmának a 670 körüli felbomlásához (szóródásához) köthető. Ekkor Batbaján népével az ősei földjére (Kubány-vidék). Kotragos a népével az alsó-Donhoz költözött Batbajánnal szemben, azaz az alsó-Don északi oldalára. Batbaján népe a 800 körüli északra húzódással jórészt elköltözött a Kubány-vidékről, majd nagy részük a Volgához vonult a honfoglalóktól elszakadt magyarok részeként. Régészek nagyfokú népi beáramlást detektáltak a Volga-Káma vidékre a 9. század második felében. Ők lehettek a névadó volgai bolgárok, azaz a honfoglalóktól leszakadt magyarok.

6.5 UNGRIK
Az ungrik is Kuvrat birodalmának a maradványai. Ők az onogurok, akiknek a magyar őstörténetben kiemelten jelentős szerep jutott. Nem csak a külső elnevezésünket (Hungary) adták, hanem az etnogenezisünknek két alkalommal is meghatározó részesei voltak. Épp ezért velük külön fejezetben foglalkozok.

6.6 KAVAROK
A kavarok nem tartoztak a magyar törzsszövetséghez, de a honfoglalók részét képezik. A kavarok (lázadók) történelme a kazár belhábirúig természetesen azonos a kazárok történetével, azt követően pedig szorosan kapcsolódik a honfoglalók történetéhez. A kavarok és a magyar törzsszövetség tagjainak az együttélése meglepő zavart okozott az őstörténetünk kutatásában. Ibn Ruszta ugyanis ezt írja a magyarokról:  "Főnökük neve K.nde (Kende). Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik felettük, Dzs.a-la-nak (Gyula) hívják. Minden magyar a Dzs-la nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben."  Mivel a kazároknál ismert volt a kettős fejedelemség intézménye, a magyaroknál is ennek az átvételét feltételezték a kutatók (Győrffy). Nagy, és megválaszolatlan kérdés, hogy miért is vette volna fel a magyarok legfőbb főnöke, a kazárok harmadik méltóságának a nevét. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a kavarok főnöke volt a Kende, aki nem más, mint a kazárok harmadik méltósága azaz a lázadók vezére. Mivel a magyar törzsszövetséget éppen ő alapította a lázadás kezdetén, kijárt neki a nagy tisztelet, ugyanakkor a hatalom a magyar fejedelem kezében összpontosult. Etelközben tehát szervezetileg még nem tagozódtak be a kavarok a magyar hierarchiába, ezért írnak a salzburgi évkönyvben külön a magyarokról, külön a kavarokról (cowari) és ezért fordulhatott elő, hogy a bizánciak 895-ben még két fejedelemmel tárgyaltak a bolgárok elleni háborúról, Árpáddal és Kurszánnal. Ekkor a Kende már nem élt. Kurszánt 904-ben orvul meggyilkolták a bajorok, ezt követően történhetett meg a kavarok beolvadása szervezetileg a magyar törzsek közé, mint nyolcadik törzs.