Van a magyar nyelv történetének egy viszonylag fix pontja, amiben a tudományos konszenzus szinte kialakult. Ez pedig a nyelvünk eredete. Nyelvészeti eszközökkel igen jól meghatározható a nyelvünk keletkezésének a helye is, és az ideje is. A magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád ugor ágába tartozik, és a nyelvcsaládon belüli rokonsági fok egyértelműen meghatározható. Ez pedig azt mondja, hogy a finnségi nyelvek a permiekhez állnak közel, míg a permiek a finnségihez és az ugorhoz, az ugorok pedig a permiekhez és a szamojédokhoz. A szamojédoknak pedig csak ugor kapcsolatuk van. Ha megnézzük ezek nyelvek mai elhelyezkedését, ugyanezt a sorrendet találjuk nyugatról-keletre, ezen belül az ugorok az Ural hegységen túli területre esnek (kivéve a magyarokat). Ebből a sorrendből a mordvinok egy kicsit kilógnak, de ez most nem témánk. A nyelvünk "őshazája" tehát Nyugat-Szibéria. Hogy mikor is vált ki az ugornak nevezett nyelvből, azt már a múlt század 40-es éveitől tudjuk. A nyelvészek felfigyeltek arra, hogy a bronzzal kapcsolatos szavaink az obiugorokkal rokoníthatók, ámde a vassal kapcsolatos szavaink már nem. Vagyis a nyelvünk a bronzkor és a vaskor határán keletkezett, ami a jelzett térségben i.e.500-1000 közé tehető.

Az obi ugorok erdőlakó életmódot folytatnak, a magyarok pedig egy pusztai népesség. Ebből következik, hogy a zárt erdőből egy éghajlatváltozás következtében kikerül a lakóhelyük megváltoztatása nélkül az ugorok déli csoportja, akik később magyar nyelvűek lettek. Keresnünk kell tehát egy olyan helyet, ahol a zárt erdő a ligetes pusztával találkozik. Ettől közvetlenül délre esik a magyar nyelv kialakulásának a területe. Ilyen hely NyugatSzibériában csak egy van az Ob és Irtisz középső folyása környékén. Ott viszont a régészek a nyelvészektől teljesen függetlenül már feltártak egy anyagi kultúrát, amit szargatkainak neveztek el. A szargatkai kultúra időszaka is nagyjából megfelel a magyar nyelv koráról megállapítottnak, azaz i.e 400 és i.u. 400 között állt fenn.

Látszólag tehát minden rendben van, a nyelvészeti megállapítások és a régészeti leletek egybevágnak, vagyis megtalálták az első magyar nyelvűek maradványait. Csakhogy van egy súlyos probléma. A szargatkai leletek jelentős része nem finnugor jellemzőket mutat, hanem "óiráni" (magyarul: szkíta) leletek közt vannak finnugor kapcsolatokra utaló leletek is. Ez a probléma riasztja el a tudós világot attól, hogy teljesen egyértelműen a magyar nyelvűek őseivel azonosítsák a szargatkai kultúrát. Ámde mi már ismerjük az új sztyeppei népek keletkezési módját, vagyis a sztyeppei turbulens mozgás során összesodródott néprészek összeolvadását egy néppé. Szargatkában ezt a folyamatot még a régészet is igazolja, vagyis okkal feltételezhetjük, hogy a magyar nyelv úgy keletkezett, hogy az ugor nyelvű népesség egy része az éghajlati okokból a sztyeppére került, ahol viszont a szkíták voltak az urak és ők benyomultak az új sztyeppére, és a már ott lakókkal összeolvadtak egy új, magyar nyelvű népességgé.

Ha figyelembe vesszük a nyelvészeink azon állítását, hogy a magyar nyelvben kimutatható egy jelentős ősiráni hatás, akkor még nyelvi bizonyítékunk is van arra, hogy ez az ugor-szkíta összeolvadás valóban megtörtént. Ez esetben tehát a magyar nyelv a kialakulása  pillanatában már nem köthető tisztán finnugor népességhez, hanem egy ugor-szkíta "keverék" népesség nyelve volt. Kísérletet tehetünk még arra is, hogy meghatározzuk, milyen neve volt ennek az új népnek, de ehhez még új ismeretekre is szükség van, így erre később még visszatérek.