2.1.1 TÖRZSEK
A sztyeppe társadalmi felépítése eltér a róla tudósítók (arabok, bizánciak) társadalmi viszonyaitól. Így nem is tudták pontosan leírni, hisz ők birodalmakban, királyokban, fejedelmekben gondolkoztak. Ez számos félreértésre adott okot a korabeli tudósítók írásaiban, ezért most utólag kell egyértelműsíteni a helyzetet. A pusztai társadalom alapegysége az általam nagycsaládnak nevezett ősi közösség, melyet a tudomány "területi csoportnak" nevez. Ezekből a nagycsaládokból állt a törzs, amire a bizánciaknak már szavuk sem volt. Náluk a nemzetség után máris a nép jött a hierarchikus sorrendben. És itt már fel is merül a kérdés: mi is volt a sztyeppén a törzs? Mint már tudjuk, a törzs a nagycsaládok önszerveződéséből a nemzetségek, klánok, gensek, azaz rokonsági alapon szerveződő csoportokon át kialakult területi csoport, azaz az egy központból felügyelhető terület lakóinak a közössége. Természetesen egészen más területről (és létszámról) beszélhetünk egy gyalogos (erdőlakó) törzs esetében, mint egy lovas (pusztai) törzs esetében. A lóval egységnyi idő alatt négyszerötször annyi távolságot lehet megtenni, mint gyalog, így egy lovas törzs területe (és létszáma!!!) 16-25-ször nagyobb, mint egy gyalogtörzsnek. A törzsek létszáma (és harci ereje) nagyjából azonos, hiszen ha nem így lenne, akkor az erősebb törzsek megsemmisítenék a gyengébbeket, mint ahogy meg is teszik, ha ez az erőegyensúly valamilyen egyedi okból súlyosan megbomlik. Mindez igaz mind a gyalog, mind a lovas törzsek esetén, viszont egy gyalog és egy lovas törzs esetén mindig erőkülönbség van a lovas törzsek javára. Ez oda vezetett, hogy ahol tömeges nagyállattartásra lehetőség van (puszták), ott lovas törzsek élnek, ahol ilyenre nincs lehetőség (zárt erdő), ott gyalogtörzsek alakulnak ki.
A sztyeppén a lovas törzsek létszáma nagyjából azonos. Hogy konkrétan mennyi is lehetett, arra a mongol hadsereg felépítéséből kehet következtetni. Ott egy tyumen 10 000 lovasból állt, amit sokan úgy értelmeznek, hogy egy törzs ennyi harcost tud kiállítani. Ebből az jön ki, hogy a törzs összlétszáma nőkkel, gyerekekkel, öregekkel, iparosokkal, stb. együtt 50 000 fő lehetett. A gyalog törzsek esetében ez a létszám kb. 2000 fő lehetett.
2.1.2 TÖRZSSZÖVETSÉG
A sztyeppén nem a nép, hanem a törzs volt az alapvető identitásképző egység. A törzs tagjai tartották a közös ünnepeket, ők beszéltek egy nyelvet, egy totemet imádtak, és nem a nép, hanem a törzs az, aminek védett határai voltak. Vagyis amit ma országnak nevezünk, az a sztyeppén egy törzs területét jelentette. A törzs főnöke volt az "államfő". Ez volt a helyzet egészen addig, amíg meg nem kezdődött a törzsszövetségek kialakulása. A törzsszövetség összetétele benne van a nevében. Vagyis törzsek és nem nép, vagy népek szövetségéről van szó. Egy törzsszövetség tehát több nyelvet beszélő törzsekből is kialakulhat, sőt, semmi sem indokolja, hogy az alapításkor csakis egy nyelvű (anyagi kultúrájú) törzsek léptek volna be a törzsszövetségbe. Ezért volt szükség a vérszerződésre, amivel a vérrokonná fogadás aktusával pótolták a valódi rokonság (nyelv, kultúra) hiányát. A törzseket törzsfők vezették, a törzsszövetség vezetője pedig a mai fogalmaink szerint a fejedelem volt, és ezt a két tisztséget többé-kevésbé meg tudták különböztetni a korabeli írott források is.
2.1.3 SZTYEPPEI BIRODALMAK
A sztyeppei birodalmak rendkívül gyorsan képződő (és gyakran ugyanilyen gyorsan elpusztuló) hatalmi képződmények. Amikor egy törzsszövetség a többinél kicsit is nagyobbra (erősebbre) nő, rögtön hódításba kezd, és szinte pillanatok alatt felduzzad a kommunikációs (kapcsolattartó) képesség felső határáig, majd egy kisebb zavar hatására is kártyavárszerűen összeomlik. Jellegzetes példa a hun birodalom.
2.1.4 PUSZTAI NÉPEK
Felmerül a kérdés, hogy ha a törzsek jelentették a mai ország fogalmát, akkor miért nem kéreket, keszieket, kürtöket ismerünk, hanem magyarokat, hunokat, besenyőket, kazárokat, úzokat, vagyis népeket ismerünk a vizsgált időszakban a pusztáról. A nép egy-egy regionális tájegység azonos termelési (élet)módú emberek halmazát jelenti, vagyis a hatalmi viszonyoktól függetlenül, a természeti viszonyok alapján kialakuló nyelvi, anyagi-, és szellemi kultúrájú (azonos identitású) emberekből áll.
2.2 SZTYEPPEI TURBULENCIA:
A sztyeppe történelmének megértéséhez alapvető feladat a sztyeppei turbulencia lényegének a megértése. Vagyis ennek ismerete nélkül már nagyon sok a sztyeppe történetének megírására tett kísérlet elbukott. Arról van szó, hogy a sztyeppén a társadalmi átalakulás folyamatai nagyságrenddel gyorsabban zajlanak, mint a közismert földműves társadalmak esetében. A sztyeppén birodalmak születnek és tűnnek el, népek pirinyó törzsből hatalmasra duzzadnak, hogy aztán szinte egyik napról a másikra megsemmisüljenek. Az egész folyamat rendkívül hasonlít a víz mozgásformáihoz. A lassan áramló víz (lamináris mozgás) nem keveredik, vagyis az áramló vízben az egy ponton festékkel megjelölt víztest nem esik szét, hanem hosszú vízszálakat képezve sokáig egyben marad. Az áramlás sebességét növelve egy adott sebességnél hirtelen megbomlik a festett vízszál, és apró örvényeket alkotva halványan megfesti az egész víztestet. Az átmeneti időszakban erősebben és kevésbé festett víztestecskék kavarognak. Ebben az állapotban éltek a sztyeppe népei a vizsgált időszakban, ebben a közegben születtek, nőttek nagyra és pusztultak a népek a sztyeppén, míg a korabeli földműves "kultúrnépek" a lamináris vízmozgással jellemezhető viszonylag stabil körülmények között éltek.
Népek születése és pusztulása: A sztyeppén a népek története sajátos jellegzetességeket mutat. Úgy lehet jellemezni a folyamatot, mint a csillagok esetében. Egyes csillagok szétrobbannak, anyaguk szétszóródik, és más csillagokba (bolygókba) épülnek be. Ezt a folyamatot nevezem a népek esetében szóródásnak. A sztyeppei népek tehát jellemzően szóródással semmisülnek meg. Ez egy igen gyors folyamat. Jön egy külső támadás, mely vereséget okoz, és máris menekül, ki merre lát. Egy ilyen tipikus szóródási folyamat jól dokumentált. Kuvrat onogur-bolgár birodalma összeomlott egy külső (kazár) támadás következtében. A bolgárok a pontuszi pusztáról öt felé menekültek. Aszparuh az al-Dunához, Batbaján az ősei földjére a Kubányhoz, Kotragos az al-Donhoz, Kujber ide a Kárpátmedencébe, majd Macedóniába, az ötödik fivér pedig a mai Olaszországba (Lombardiába, majd Umbriába, ahol máig kimutathatók a nyomai.) Az új népek keletkezése összefügg a szóródással. Az új népek a sztyeppén szinte kizárólag összeolvadással születnek. Egyes néprészek közel kerülnek egymáshoz, vagy azonnal, vagy kicsit később össze is keverednek, majd az együttélés során elvesztik a régi (külön-külön) identitásukat, és kiépül az új, immár egységes identitásuk, és ezzel egy új nép született. Ez viszont már egy időigényes folyamat. Makkay János szerint ehhez minimum 200 év szükséges. Erre a számra a későbbiekben még hivatkozni fogok. Ez a 200 év elég hosszú idő, ami a sztyeppei turbulencia világában nem mindig áll fenn. Vannak tehát pár évtizedig tartó együttlétek népek között, ami aztán valamilyen okból megszakad, ez esetben nem is jön létre az összeolvadás, megmaradnak az eredeti identitások. Modern példák is vannak erre (Jugoszlávia, Szovjetunió bomlása). A népek kialakulásában tehát nagy szerepet játszanak a hatalmi keretek, melyek a népek együttéléséhez vezetnek. Ilyen a már említett törzsszövetségek alakulása. Ez legtöbbször egy új nép csirája, "olvasztótégely", ami lehetőséget teremt egy új nép létrejöttéhez....már ha kitart az együttélés legalább 200 évig. A sztyeppén ez sokszor nem adatik meg.
2.3 FOGALMAK TISZTÁZÁSA
Egy alaptétel a sztyeppei népek történetének a vizsgálatához: a NÉP, a NÉPNÉV, a NYELV, az anyagi és szellemi KULTÚRA, valamint az antropológia, GENETIKA egy nép kialakulása előtti időszakában nem köthető egymáshoz. Másképp: egy nép minden fontos jellemzőjének külön-külön története van, ami nem köthető össze automatikusan. Egy ismert nép régebben más népnév alatt lehetett ismert, lehet, hogy nem a ma ismert nyelvet beszélte, multikulturális volt, hogy a genetikájáról már ne is beszéljünk. Vagyis egy népnek a ma ismert formájának a kialakulása előtt nem biztos, hogy volt egységes története.
Ebben a kérdésben sokan abba a hibába esnek, hogy a nép történetét összetévesztik a nyelv történetével, vagyis az mondják, hogy a magyar nép története azonos a magyar nyelv történetével. Mint látni fogjuk, a két történet között óriási különbség van. Sajnos hiába hívták fel nagy tudósok az őstörténet elemek különféleségére a figyelmet, mégis ma is főáramú tudósaink is összekeverik a nép történetét a nyelv történetével.
Még egy sztyeppei szokásról kell szót ejteni. Az új törzsszövetségek nevét a fejedelmet adó törzs nevéről kapja. Az új népnév tehát nem a törzsszövetséget adó valamelyik nép neve, hanem az egyik törzs neve lesz.
