Bíborbanszületett Konstantin görög császár i.sz. 950 körül írt egy könyvet a fiának, melyben leírja a császárság érdekkörébe tartozó népekről a tudnivalókat. A könyv legrégebbi fennmaradt példánya 1100 körüli, így aztán felvetették a hamisítás lehetőségét, de az alaposabb vizsgálatok szerint a könyv eredeti, és főleg görög követjelentéseken alapul.
A magyarok honfoglalás előtti történetével foglalkozik a könyv két fejezete, és egy harmadik említi a magyarokhoz csatlakozó kavarok történetét (38.-40. §). Ez a legfontosabb korabeli írott forrás, ami a honfoglalás előtti időkről tudósít. Maga a mű néhány hibával terhelt, épp ezért igen nehéz kibogozni belőle a valós történeti folyamatokat, főleg az időrendet, mert azt 100 év távlatából már nem igazán ismerte a szerző. Egy ilyen megtévesztő példa a besenyő háborúkról szóló leírás. Eszerint 50, ill 55 évvel a mű megírása előtt volt az úz-besenyő háború, melynek következtében a Kárpát-medencébe szorult a magyar törzsszövetség. Erre alapozva a tudomány ma is azt vallja, hogy a 893-as arab-kalmük háború mozdította ki a besenyőket, és 895-896-ban értek el Etelközbe. Ezzel szemben "ezelőtt" 50-55 évvel nem a besenyőkkel, hanem a bolgárokkal háborúzott a magyarság.
Szükség van tehát minden egyéb adat, forrás felhasználásával összerakni a magyarság 9. szd-i történetét, majd ezekkel összevetve kell értékelni a DAI-ban leírtakat.
Nézzük tehát először azt, hogy mit is tudunk más forrásokból. Dzsajháni arab író (ill. másolói) egy fejezetben foglalkoznak a magyarokkal. Néhány kulcsmondatot kiemelek Ibn Ruszta 910 k. keletkezett írásából, melynek alapja Dzsajháni elveszett műve.
1., A magyarokkal foglalkozó fejezet címe egyben a népnevünk első írásos emléke Betűzve: M.DZS.GH.R (magyarok).
2., Őstörténetünk talán legrejtélyesebb mondata: "A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó sz.k.l-ek (székelyek?) országa között van a magyarok határai közül az első (szélső)". Az én fordításomban ez a mondat mai magyar nyelven így hangzik: A magyarok régi határa a volgai-bolgárok közé tartozó székelyek és a "török" besenyők közt húzódott. Azaz: a székelyek a volgai bolgárok közé tartoztak, a volgai-bolgárok viszont a magyarok közé tartoztak. Így a székely-besenyő határ egyben a magyar-besenyő határ is volt.
3., Egy újabb mondat, amivel az őstörténetünk kutatói nem tudnak mit kezdeni: "A magyarok pedig a türkök egyik fajtája."
4., "Főnökük 20 000 lovassal vonul ki." Ezt egyesek a magyar haderőnek tartják, mások sokallják.
5., Főnökük neve K.nde (Künde, vagy Kende) Ez azonban csak névleges címe a királyuknak, minthogy azt az embert aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak (Gyula) hívják".
6., "Azt mondják, hogy a kazárok régebben körülsáncolták magukat a magyarok és az országukkal szomszédos más népek ellen." Ezeket a sáncokat, azaz erődöket a múlt században a régészek megtalálták, vagyis Ibn Ruszta ebben a mondatban bizonyítottan igazat ír. A legfontosabb erődről a DAI is szól, ugyanis az erődöt görög felügyelettel és stílusban építették. A neve: Sarkel.
Térjünk vissza DAI magyarokra vonatkozó leírására. Szembetűnő, hogy a DAI nem magyarokról, hanem türkökről ír, miközben egyértelműen beazonosítható a leírásból, hogy a magyarokra vonatkozik. Ennek a magyarázatával nem foglalkozik a jelen kor tudománya.
Rögtön a 38.§ első mondata elemzésre szorul. "A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet..." Itt is előfordul a "régen" kifejezés, mint ahogy már a fentebbi 6., pontban is megtalálható. Ez azt jelzi, hogy volt egy idővonal, egy esemény, amihez viszonyítva régebben történtek azok az események, amiket ezzel az időhatározóval jeleznek az írók. A "szerzett magának" összetétel pedig azt sugallja, hogy nem valami békés vonulás volt a kazárok szomszédságába költözés, hanem egy területszerő akció.
Ezt a megszerzett területet a császár Levédiának nevezi Levedi törzsfőnökről, aki primus inter pares, azaz legtekintélyesebb az egyenlők között. ".....Levédiában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingulusznak is neveznek." Nem nehéz azonosítani az Ingulus folyóval, a Bug egyik mellékfolyójával. Újabban gyanúsítanak ezzel a névvel egy folyót a Volgán túl is olyanok, akik oda képzelik Levédiát. Az viszont feltűnő, hogy az Ingulus Etelköz területén (Dnyeper és Dnyeszter között) található, vagyis eszerint Etelköz területe is régebben Levédiához tartozott.
A következő mondat a DAI egyik legfontosabb megállapítása. " De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartű ászfalűnak nevezték." Megint egy idősíkon túlra mutat az "abban az időben" kifejezés, és arra, hogy a türköket régebben sem magyarnak sem türknek, hanem szavarnak nevezték. Ez bizony magyarázatra szorul, ugyanis a DAI ezzel az idézettel azt mondja, hogy a magyar népnév nem létezett abban az időben, amikor a magyarok a kazárokhoz közel éltek. Létezett viszont a megyer törzs, melyből a népnevünk ered.
A következő mondat nem kevésbé jelentős megállapítást tartalmaz: " A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt" A császár itt azt állítja, hogy a magyarok régebben hét független törzsből álltak. Fejedelem nem volt a törzsfők fölött, vagyis a törzsek függetlensége teljes értékű volt. Egyben ebből a mondatból már kiviláglik az az idősík, amit a "régebben" kifejezés elválaszt az újabb történésektől. Ez pedig a törzsszövetség megalakulása, amikor is (saját) fejedelem kerül a törzsfőnökök fölé. Ezt az időpontot viszont már meghatározták a történészek úgy, hogy a 9. szd közepére teszik. Eszerint a 850-es évekig nem létezett magyar nép, csak hét független törzs - köztük a megyer - és a törzsek népét szavarnak nevezték. Van itt egy probléma. Sarkel erődöt a 830-as évtizedben építették, vagyis akkor, amikor a magyarok még nem is léteztek. Dzsajháni mégis azt írja, hogy a magyarok és más népek ellen épültek a "sáncok". Magyarok ugyan tényleg nem léteztek, viszont a magyarok elődei már léteztek és épp ott, ahol Sarkel épült, azaz a kazárokhoz közel, a kazárok szomszédságában. Viszont. Amikor Dzsajáni írt (870 körül) már léteztek a magyarok. Már csak az a kérdés, hogy kik voltak a "más népek". Ők azok a magyarelőd népek, melyek nem voltak szavarok, de épp úgy a magyar törzsszövetség tagjai lettek, mint a szavarok.
"Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, és minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal." Súlyos ellentmondásra világít rá ez a mondat. Egyszer erődöt építenek a magyarok ellen, másszor meg együtt harcoltak....három évig. A kutatás eddig figyelmen kívül hagyta Dzsajháni megjegyzését, és sokan a három év helyett háromszáz évet olvastak ki a szövegből. Mára ez a háromszáz év kiesett a lehetőségek közül már csak azért is, mert még a kazárok sem laktak 300 éven át a térségben 850-ig, nem hogy a szavarok. Ha a három év együttélésnél maradunk, akkor viszont a kazárok minden háborúja nem sok lehetett, konkrátan egy, ami három éven át tartott. Milyen háború lehetett az, ami három évig tartott? Egyáltalán tudunk-e a kazároknak valamilyen háborújáról, ami a 9. szd. közepén zajlott? Igen, van egy arab forrás 860-ból, ami szerint a "kazár bég legyőzte az ellent". Ezek szerint lehetséges, hogy volt egy háború 857-860 között, amikor a kazárok leverték az ellent. Pontosabban nem a kazárok, hanem a kazár bég győzött. És erre fel kell figyelni, hisz ugyan a kazár bég volt a második méltóság a Kazár Birodalomban, de azért a kagán képviselte a kazár népet, vagyis neki kellett volna győzni a háborúban. Már ha egy másik nép ellen harcoltak. De mi van akkor, ha az "ellen" nem egy másik nép volt, hanem a saját népe (azaz a kazárok) közül került ki?
Itt most kihagyok egy részt a DAI szövegéből, majd visszatérek hozzá, de most a 9. szd közepén történtek rekonstrukcióját kell folytatni. "Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék hozzá első vajdájukat, Levedit. Levedi tehát megérkezvén Kazária kagánjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta őt magához. A kagán azt mondta neki, hogy: "Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású értelmes és vitéz vagy, és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." Itt a kulcs mondatrész: "engedelmeskedj a mi...parancsunknak." Ez a mondarész megmozgatta a hazai és külföldi kutatók fantáziáját, és erre a pár szóra építették fel a magyarok 9. szd-i történetet. Eszerint a magyarok a kazárok alattvalói lettek, akiket ide-oda telepítgettek határőrvédelemre, majd valahogy függetlenítették magukat a magyarok, és ide jöttek hont foglalni. Ugyanis Levedi azt válaszolta a kagánnak, hogy "...nincs elég erőm ehhez a tisztséghez....azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád, ezek közül akár az az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésetekre áll." Sőt. A kagán "...embereit vele adván a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem ....így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt..." Ez meg hogyan történhetett? Hisz a kazárok ellenségei voltak a türkök. A kazár kagán a saját ellenségeit erősítette volna meg a fejedelemség megalapításával? Lehetetlen, hogy egy kagán ilyet csináljon.
A megoldáshoz ismerni kell a kazár hierarchia csúcsának a felépítését. Ibn Fadlán írja: "A kazárok királyát kagánnak nevezik......Őt magát Nagy Kagánnak, helyettesét pedig Kagán-behnek hívják.....Utána egy másik ember következik mlétóságban, akit K.n.d.r- (Valószínűleg Kündü)kagánnak neveznek" Itt emlékezni kell arra, hogy a Kündü már egyszer előfordult. Ibn Ruszta szerint: " Főnökük neve K.nde (Künde, vagy Kende). A magyarok főnökének a neve egyezik a kazárok harmadik méltóságának a nevével. Ezt már sok kutató észrevette, és meg is magyarázta azzal, hogy a kazárok a csatlós népek élére az egyik kazár méltóságot nevezték ki. Csakhogy az Etelközbe távozó magyarokhoz a kazárok ellen lázadó kavar-kazárok is csatlakoztak. Vagyis Ibn Ruszta (ill. Dzsaháni) idején nem a kazárok, hanem az ellenségük, a kavarok voltak a magyarokkal. A Kündü tehát a kavarokkal csatlakozott a magyarokhoz, különben mint kazár nem maradhatott volna a lázadókkal (kavarokkal). A Kündüben tehát a kavarok vezérét tisztelhetjük, nem a kazárok képviselőjét. A császár a DAI-ban tehát csak egy kicsit tévedett. Nem a kazár kagán, hanem a kazár kündükagán hívatta magához Levedit. Levedi a kündükagánnak ajánlotta fel, hogy Árpád majd engedelmeskedik neki......a kazár belháborúban!!! És tényleg ez is történt a kazár belháborúban, ami a DAI szerint három évig tartott, és a kazár bég győzelmével végződött. Ám a kündükagán emberei - nyilván a lázadás kitörése előtt - megalapították kazár szokás szerint a magyar törzsszövetséget úgy, ahogy a DAI erről tudósít. Maga a kazár belháború tehát a kazár bég és a kündükagán között folyt. A megüresedett kagáni trónért. harcolhattak.
A kavarok lázadása a magyar segítség ellenére elbukott. A magyarok Etelközbe húzódtak vissza - mint már írtam, Etelköz Levédia nyugati része volt - de nem mentek egyedül. Mit is ír erről a császár? Az első idézet: "Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik." Az idézetből egyértelmű, hogy Etelközbe egy besenyő támadás miatt vonultak vissza a honfoglaló magyarok, miután északon és délen jelentős csoportok szakadtak le tőlük. Abban viszont tudományos konszenzus van, hogy Etelközben 40-60 évet éltek a magyarok. A magyarokat tehát a 9. szd közepén egy besenyő támadás érte. Ez az időpont azonban már foglalt a kazár belháború számára. Okkal adódik a következtetés, hogy a kazár belháború záró momentumát jelentette a kangar-türk háború. Ezt a feltételezést erősíti a második idézet is, mely a kavarokról szól: "úgy történt hogy valami pártütés támadt ....a kormányzat ellen, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kavaroknak nevezték el őket." A kavarok értelemszerűen csakis a kazár belháború végén menekülhettek Etelközbe....a magyarokkal együtt. Így válik egyértelművé, hogy a magyar törzsszövetség a kazár belháborút közvetlenül megelőzően alakult meg kazár (kavar) szervezésben, majd a belháború elvesztése után mindketten Etelközben telepedtek le. Azaz mindkét szervezet megtartva az önállóságát, együtt éltek a két szervezet két fejedelme alatt, melyből a kavarok fejedelme (Kündü) volt a tekintélyesebb, de a magyarok fejedelme volt a hatalmasabb, uigyanis a kavaroknak csak három törzsük tudott Etelközbe menekülni, azok is akkora veszteséget szenvedtek, hogy egy törzsbe szervezték őket. A DAI-ban ezt találjuk erről: "Egy fejedelem van köztük, azaz a kavarok három törzsében, aki máig is megvan.". És még egy megjegyzés a kavar-magyar viszonyról a törzsek felsorolása: "Első a kavaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjánl, hatodik a Jeneh, hetedik a Keri, nyolcadik a Keszi. És így egymással összeolvadván, a kavarok a türkökkel a besenyők (mostani, azaz 950-ben általuk lakott) földjére telepedtek le."
Összefoglalás:
A DAI igen pontos leírást ad a magyar nép megalakulásáról, a magyarelődök 9. századi történetéről ha egyetlen banális tévedését korrigáljuk, azaz nem a kazár kagán, hanem a kazár kündükagán segítségével történt a magyar törzsszövetség megszervezése, melynek időpontja a három évig tartó kazár belháborút közvetlenül előzte meg. Mivel a háború 860-ban ért véget, így a magyar törzsszövetség megalakulása legkorábban 855-ben, legkésőbb 857-ben történt.
A szavar(magyarelőd) - kazár kapcsolat az általános vélekedéssel ellentétben nem alá-fölé rendelt kapcsolat volt, hanem épp fordítva, ellenséges volt, melynek során épp a kazárok voltak kénytelenek erődsorral védekezni, azaz a magyarelődök voltak fölényben a kazárokkal szemben. A kazár belháborút követően viszont megszűnt a magyar-kazár érintkezés, mivel a magyarok a kazárok közvetlen szomszédságából (Don/Donyec-vidék) a Dnyeper mögé vonultak vissza, viszont megmaradt a kavar magyar szövetség, mely szövetségben mindkét nép megtartotta az önállóságát egészen a honfoglalásig.
Felmerül a kérdés, hogy ha a 9. század első felében nem voltak magyarok, akkor kik voltak a magyarelődök, akik a hét törzset alkották. Tekintettel arra, hogy ez nem témája ennek az írásnak, így csak röviden: mindazon népek, melyek a 9. század első felében a kazároktól nyugatra eső sztyeppén éltek. A 10. század közepén ott ugyanis mindenhol a besenyők éltek, akik a 9. század első felében még a Volgán túl laktak. Ismerjük-e ezeket a népeket? Igen, egyrészt a szaltovói kultúra népei, akiket a régészek a bolgár és alán néppel azonosítanak, a DAI-ban pedig szavarokat nevez meg közülük. Ezen kívül van szubotnyici népe, akik az Uraltól (Bjelaja-völgy) jöttek 840-ben (lásd a cikk második részét). Végül ezen a tájékon éltek Nagy Alfréd tudósítása szerint a Dnyeszter vidéken a hungerrek, azaz onogurok, akik Kuvrat onogur-bolgár birodalmának maradványai voltak. Itt kell megjegyezni, hogy minden bizonnyal a Kárpátokon belül is onogurok éltek (későavarok), ahogy ez a Bajor geográfus leírásából is következik. A magyarságot alkotó népek közt tehát egyértelműen a türk nyelvű és kultúrájú népek alkották a domináns részt. Így már teljesen érthető, hogy a görögök (köztük a DAI) és arabok türknek látták az etelközi magyarokat.
