Egy anekdota: Arany János nagyon sok rangos díjat, akadémiai érmet, hivatalos elismerést kapott a Toldi trilógiáért. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy melyik kitüntetésére a legbüszkébb. Arany válasza ez volt: Az egyik ilyen ünnepi esemény után kocsival ment haza. A kocsisa elmondta, hogy nem érti ezt a hangos ünneplést a költő körül, mert ilyen verset, mint a Toldi, még ő is tudna írni. Erre a kritikus megjegyzésre volt a legbüszkébb Arany János.
Nem könnyű dolog egy ilyen blog indítása. De hát a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Az őstörténetünk kutatói a sztyeppei népek történetét többnyire úgy írják le, hogy egy nép jött a semmiből, majd volt egy ragyogó időszaka, végül eltűnt a semmibe. Én ezt másképp látom. Az új, addig ismeretlen sztyeppei népek az előző népek töredékéből alakulnak ki, majd viszonylag rövid népi lét után szóródással semmisülnek meg..... és a folyamat kezdődik előröl. Ilyennek kellett lenni a magyar őstörténetnek is. Vagyis nem arról van szó, hogy valahol keleten kialakult a magyar nép, aztán erre-arra vándorolt a pusztán, majd ide érkezett. A magyar nép összeolvadásokon és szóródásokon átesve került a Kárpátmedencébe, és nekünk így annyira leegyszerűsödik az őstörténetünk kutatása, hogy megkeressük az ismert forrásmorzsákban a magyar nép kialakulásával összehozható szóródásokról és összeolvadásokról szóló utalásokat. Ezt mindenki egy nehéz útnak látja elsőre. Én most azt szeretném bizonyítani, hogy ez nem így van, hanem pont fordítva. Őstörténetünk a megfogalmazott vezérfonal mentén haladva szinte magától bontakozik ki magától értetődő természetességgel. (Azért ennyire nem egyszerű, tudni kell azt is, hogy honnan hova tartottunk.)

Tehát: látva, hogy az őstörténetünk kutatása sehogy sem halad érdemben előre, komolyabban belevetettem magam az engem amúgy is már gyermekkorom óta érdeklő őstörténetünk vizsgálatába. Nem a részletek érdekelnek, mint például milyen volt a honfoglalók kardmarkolata, hanem az egész folyamat. Honnan jöttek az őseink, mikor merre jártak, milyen módon éltek, milyen hatalmi szervezetekbe tagozódtak be, vagy éppen hogyan, miért váltak ki belőle. Ettől függetlenül természetesen fontosnak tartom a részletek kutatását is, viszont nem lehet azt várni, hogy a részletek jobb megismeréséből ki lehet hámozni az egész történetet. Ahhoz ugyanis kell egy koncepció, hogy mégis, hogyan is történhetett az a folyamat, ami az általunk ismert mai fogalmaink szerinti magyarság kialakulásához vezetett. Van egy elfogadott koncepció, miszerint a magyarok Nyugat-Szibériából az Uralhoz, onnan Levédiába, majd Etelközbe, végül ide a Kárpát-medencébe vándoroltak. Ezen koncepcióba illesztve folytatták a kutatást a nyelvészek, régészek, történészek, antropológusok, újabban a genetikusok. Azonban már a kutatás indulásakor, a 19. század második felében kialakult egy az előbbitől eltérő irányzat, miszerint a nyelvünk nem finnugor, hanem török, és ennek megfelelően nem Nyugat-Szibériából, hanem a turáni Alföldről indult a magyarság. Ettől kezdve gyakorlatilag folyamatosan kialakult egy alternatív irányzat a tudományos koncepció ellentmondásaiba kapaszkodva, illetve a tudományos élet által szabadon hagyott (még nem ismert) területeket fantáziával kitöltve, ami alkalmasint igen csapongóra sikeredett, alkalmasint viszont figyelemre méltó eredményekre jutott. A tudomány képviselői belekapaszkodva az alterok csapongó fantáziájú elképzeléseibe rendszeresen lesöpörték a megszívlelendő gondolatokat is, magyarul a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is, így aztán a tudományos kutatás a saját munkáját és a haladást lassította le. Ma ott tartunk, hogy a tudományos koncepció belső ellentmondásait a tudomány képviselői a koncepciójuk apró módosításaival akarják feloldani, míg az alter világ tere egyre szélesedik. Ma már egyértelmű, hogy nem úgy történtek az események, mint ahogy ezt már a 19. század végén eldöntötték (az ugor-türk vita az ugorok győzelmével végződött), és nem is úgy, ahogy a másik oldal képzelte.

Mi is a közös a két koncepcióban? Az, hogy a magyarság elindult keletről, és különféle állomásokon és történéseken keresztül a Kárpát-medencébe érkezett. Mivel egyik koncepció sem igazán jó, okkal feltételezhető, hogy van valami hiba az alapokban. Hogy a magyarság ide érkezett, az nehezen vitatható, így csak ott lehet a hiba, hogy a magyarság elindult keletről. Az is nehezen vitatható, hogy keletről indultak el az őseink (bár van olyan alternatív vonal, hogy mindig is itt éltek a magyarok), így már csak abban lehet a hiba, hogy a magyarság elindult. És igen, mindkét irányzat (tudományos és alter) itt tévedett. A magyarság nem indult el keletről, hólabda-szerűen haladva idáig, hanem út közben formálódott, alakult, és végül már itt a Kárpát-medencében vált magyarrá. Ezzel az alapállással viszont az őstörténetünk igencsak bonyolulttá vált. Az első kérdés mindjárt az, hogy miért is ilyen bonyolult. És ha nem magyarok indultak el keletről, akkor kik, és honnan is indultak, miért indultak, hova mentek, hol találkoztak, végül mitől is lettek magyarok. Ez a blog fő témája.

Mielőtt a konkrét téma tárgyalásába kezdenék, szükség van arra, hogy néhány fogalmat tisztázzunk, amit sok esetben még a tudományos élet sem vett elég komolyan. Szükséges még a sztyeppei élet általános mozgatórugóit, törvényszerűségeit feltárni, amire bizony nagy szükség lett volna eddig is, de ez is még most is a tudományos vizsgálatok elhanyagolt területe. Az élet általános törvényszerűségeinek a vizsgálata nem szorítkozhat csak a sztyeppei életre. Az egész emberiség ősi életmódjára is ki kell tekinteni, hogy a magyarságot érintő események érthetővé váljanak. Kezdjük ezzel.